Most, hogy betöltöttük a 19. hetet is és enyhe pánikrohamot kaptam attól, hogy a hétvégén utazunk el és konkrétan nincs olyan ruhám ami az időjárásnak is és Aprajafalvának is megfelel, muszáj voltam minden erőm összeszedni és célirányosan elindulni vásárolni. Tudtam, hogy ez nem úgy megy már mint régen, amikor napokat tudtam a plázákban eltölteni, sőt nem okozott gondot 1 nap alatt bejárni Budapest összes bevásárlóközpontját sem. Ellenben a mostani helyzettel ami nagyjából a következő:

1) Alap elv: plázába nem megyek, mert már a parkolótól-ruhaboltig eljutni akkora táv, amennyire összesen van energiám, tehát maradnak a pici boltok.

2) A pici boltokba csak akkor vagyok hajlandó bemenni, ha letudok parkolni a bejárata előtt, mert minden egyes energiaforrásomra szükség van és nem fogom csak úgy sétálásra pazarolni!

3) Bemegyek a pici boltba, ahol már a belépésem pillanatában tudom, hogy ez nem az én világom, úgyse lesz a méretemben semmi, egyébként meg nem tetszik a felhozatal se. JA ÉS BÜDÖS VAN!

Így történt, hogy kénytelen voltam valóban útba venni egy plázát, egy másik napon. Kemény felkészülés előzte meg a "túrát". 1 napig aludtam rá előtte, indulást megelőzően megetettem Aprajafalvát és segítségként először a barátnőmet, utána pedig a férjem kértem, hogy jöjjön velem, egyedül már nem megy. A felkészülés eredménye pedig 1,5 óra shopping lett, tehát még időben is nagyon jó voltam:D

ÉS KÉPZELJÉTEK EL! Régebben is nézegettem már ezeket a kismama ruhákat, főleg a nadrágokat, mert ránézésre látszik, hogy valami hihetetlenül kényelmes lehet. Jó, tudom, nem a legsexibb, de ezen lépjünk túl, szóval felpróbáltam őket és megállapítottam, hogy MINDENKINEK KISMAMA RUHÁKAT KELL HORDANIA! Nincs többé has szorítás, nem vág be sehol, nincs az egész napos szenvedés mert éppen telieszed magad és hirtelen kisebb lesz a kelleténél... Hát ez a világ legkényelmesebb cucca. Úgyhogy örömmel jelentem be: ruhatárügyileg is kismama lettem! És hogy miért is volt erre szükség? Szerintem a kép jól ábrázolja!!!:)))

Drága Aprajafalva, édes pici fiaim!

Ma éjszaka volt az első olyan esténk, amikor már éreztem mindent. Azt hiszem a pillangó effektusból átalakultatok és valami hihetetlen nagy party lehetett bent, mert mindenért jeleztetek. Az egy dolog, hogy egyébként jó lenne, ha leszállnátok a hugyhólyagomról, hisz legalább 15-ször küldtetek ki a mosdóba, de ezek után ha lefeküdtem, akkor szó szerint éreztem ahogy valamelyikőtöknek sose tetszett semmi:D

Még mindig csak annyit tudok erre mondani, hogy ez valami leírhatatlan!!!!!! Apukátok pedig kemény hosszú percekig szereti bámulni a hasam fürdés után - mert akkor vagytok láthatóan a legaktívabbak - , és már tényleg látszik kívülről is amikor egyszer, kétszer valami történik bent:D

<3 <3 <3

Borongús az idő, borongús a kedvem is.

Minden hétvégén kezdődött... Anyukám töltött káposztát csinált és valami hihetetlen jól esett. Benyomtam vagy 3 gombócot, friss kenyérrel, rengeteg tejföllel (ebbe még bele se mertem gondolni, hogy ha a család tejföl fogyasztásába - ami nem gyenge - becsatlakozik még 3 fiú és csak félig lesznek akkora tejfölevők, mint mi, akkor áttervezem az életünket és tejfölgyár mellé költözünk:) ). Ezt követte a szülinapi narancsos-csokis tortám. És mindezt a végén.... le se írom. Lehet a mennyiség miatt, lehet a füstös ízek miatt (azt sose bírja Aprajafalva), de most egy időre megutáltam a töltött káposztát.

Másnap mivel nem bírtam megenni az előző napi maradék ebédet, így a pizza mellett tettem le a voksom. Hát, az se lesz az elkövetkezendő időszakban többet a kedvencem, mert a gyomromban csak azért fordult meg, hogy érezzem kicsit az ízét.

Aztán ott van az a fránya tükör. Cuki-cuki a hasam meg persze nagyon aranyos is, minden bizonnyal, csak nem akkor amikor lelkileg K.O. van. Amikor 1 év kemény "diéta" után belefogyok A farmerba, A kedvenc hófehér szoknyámba, ABBA a tökéletesen álló ruhába amiről évek óta álmodozol és akkor eljön az idő, hogy SEMMI nem ér rajtad össze. Állsz a tükör előtt bambán és próbálod megtalálni a szépséget magadban, de nem megy. A szemem körül a sok hányás miatt a hajszálerek elpattantak, így 3 nap alvás vagy 1 cm vastag alapozó az, amivel tenni lehet(ne) ellene. Na de miért is tegyek, hiszen az életem a wc-ágy-fürdőszoba körül élem vagy az orvosnál ahol nálam sokkal jobban megviselt kismamák ülnek.

Azt hiszem a lelki állapotomon most egy kiadós shopping segítene. Egy új ruha. Egy új cipő. Egy új táska... Vagy mondjuk, hogy befújhassam magam a Dolce Gabanna parfümömmel úgy, hogy azt elviseljem, sőt ne én, hanem az emberek érezzék... Vagy hogy nyújtózkodhassak egyet! Vaaagy hogy úgy tüsszenthessek, hogy nem kell összehúznom magam. De egy kiadós alvás sem lenne rossz. Amikor nem 2 órás szenvedés előzi meg az álomba szenderülésem, meg szúr, ég, fáj, nem jó jobbra, nem jó balra, nem jó hátradőlve, nem jó felállva az ágyból. SEMMI NEM JÓ!!!

De maradjunk a realitás talaján. Ha most kifognék egy aranyhalat csak egy kivánságom lenne: Hadd ne érezzem minden áldott reggel és este a terhesvitamin gusztustalan alga ízét amit állandóan fel kell böfögnöm........

Tudom, ez most egy elég siralmas bejegyzés, de mit szépítsek rajta? Próbálok pozitív lenni, de ez is én vagyok, most éppen a másik irányba borultak a hormonok. Azt hiszem, rájöttem arra is, hogy egy kapcsolat első nagy megpróbáltatása ez. Hiába mondják sokan, hogy lakva ismerik meg az embert és akkor aztán MINDEN kiderül. A nagy túrót. Ezek után azt mondom, hogy egy 3-as ikres terhesség után ismeri meg egymást igazán a másik. Amikor képtelen vagy kontrollálni magad, de a férjed még ahhoz is kedves és aranyos képet vág amikor már szíved szerint baltával ütnéd a saját fejed, hogy hogy viselkedhetsz így. De ő még mindig csak tűr és tűr és tűr. És képes meglátni a szemed körül kialakult piros pöttyökben is a szépet, és minden este amikor odabújik Aprajafalvához, hogy elmondja nekik, mennyire szereti őket, akkor megjegyzi, hogy mennyire imádja a pocakom. És persze tűr a család is, hisz képes vagyok bárkit 3 mp alatt halálra bántani, de csak legyintenek és viccesre veszik. Én pedig csak később kapcsolok, hogy hát ezt lehet nem kellett volna mondanom. Vagy legalábbis nem így. De már mindegy... És ennek az egész körforgásnak most még nem látom a végét. De talán nem is kell.

Ahogy sokan mondják nekem: "ezt ""csak"" túl kell élni".. Ezt és a hátralévő 5 évet legalább..:)

Persze amúgy nyilván még mindig, mindezek ellenére is hihetetlenül boldog vagyok, hogy egy ekkora csoda történik velem/ünk. És semmi pénzért nem cserélném el a helyzetemet senkivel.

Szóval megyek inkább és az esőcseppekből megpróbálok kinyerni valami szépet és jót (mondjuk egy új ruhát..:D ) és most még ezt se tartom lehetetlennek.. mert amire képes vagyok mostanában az már a természetfeletti dolgokat súrolja. Az esőcseppből új ruha vétel se lesz meglepő.:))

Huh, nem is tudom hol kezdjem.

Megkezdtük a lakás babásítását:) Ennek az első lépcsőfoka az én csodaszép étkező üvegasztalom eladása volt a hozzá tartozó hófehér székekkel. Mindig is pont ilyenre vágytam, hisz gyönyörű. De azt hiszem, hogy cseppet sem gyerekkompatibilis. És ha őszinte szeretnék lenni, akkor nem csak gyerek, de felnőttkompatibilisnek se nevezném:) Arra viszont jó volt, hogy megtanultam, hogy üveg asztalt soha többet:) - Nem tudom miért gondolnám, hogy nagycsaládosként amúgy esélyem lenne még rá az életben:D Pláne majd ha a szűk családi ebéd a mi 5 főnk+ a csajaik lesznek... Atyavilág, létezik ekkora asztal?!:)))

Kaptunk barántőméktől egy újabb zsák babaruhát pont az ultrahang előtt. Csupa-csupa fiú ruci:))) A rózsaszíneket pedig vissza is adhatom, azt hiszem nekem arra már nem lesz szükségem:))) Naaagggyon köszönjük Nektek!!!!!!!!!!!! <3

És egy szép, hűs péntek este elérkezett a várva várt 4D ultrahang ideje :)) Sokan mondták, hogy előtte egyek csokit, mert az bepörgeti Aprajafalvát:) Az ilyen jellegű tanácsokat nem kell kétszer mondani...:))) Szóval mielőtt beléptünk a vizsgálóba mindenki megtette a tétjét: nálam egyértelmű volt a két fiú-egy lány, ellenben a család többi tagjával akik két lány-egy fiúra tippeltek. De olyan, hogy három egyforma, az senkiben sem merült fel:)

Lefeküdtem az ágyra egy óriási TV-vel szemben, mellettem a férjem, mellette pedig a család többi tagja is helyet foglalt pont úgy, mint a moziban.

És egyszer csak megjelentetek előttünk! Az első kép ami fogadott, hogy egyikőtök éppen felhúzta a lábát és teli erőből kirúgta. Pont oda, ahol a másikotók feje van....:))) Hihetetlen harcokat vívtok bent és ez az elevenség kérem szépen! 2 percig nincs nyugi, megy a bukfenc, a rugdosódás, a kéznyújtogatás, játék a köldökzsinorral:))) A leendő nagymamátok pedig ott kiabált nektek a nézők sorai között, hogy ne rugdossátok már egymást, mert az fáj!!!:)))) De nyugi, igazi gyerekek vagytok, mert úgy engedtétek el a füleitek mellett ezt a kérést, mint ahogy az életben fogjátok a hasonlóakat. Ment a csata tovább:))

A doktornő viszonylag gyorsan megállapította, hogy senki nem egypetéjű (csak nagyon vékony az eválasztó burok ott, amit benéztek az orvosok) és 2 baba neme FIÚ! Eddig jók voltunk, mert pont így terveztem én is, nyerésre álltam:))

Viszont utolsó babaként alig akartad megmutatni magad. Aztán eljött az utolsó 5 perc és gondoltál egyet, széttetted a lábaid és egy óriási mosolyt követve megmutattad... Te is fiú vagy!!!

A helységben megfagyott egy pillanatra az egyébként izzó levegő:))) Sőt, amikor poénosan valaki megjegyezte, hogy akkor a következő körben jöhetnek a csajok, akkor egyikőtök röhögve kinyújtotta a kezét, mintha azt mondtad volna: "ezzaaazz!!" :))))

Úgyhogy a női megérzésem csalt, illetve már rájöttem mit nem vettem észre a jelekből:)) Hisz Aprajafalván csak egy nő van.... akkor hogy is gondoltam, hogy nálunk kettő lehet?!:)))

Szóval elérkezett a hétvége és mindenkinek örömmel kürtöltük világgá, hogy bizony 3 fütyi lakik a hasamban:))

Szerintem nekem lesz a világon a legjobb dolgom, hisz egyszerre 4 férfi fog körül venni:)) Tuti a legmenőbb kiscsávókat neveljük belőletek!!! Vasalhatom majd az ingeket...:D De alig várom!

Szeretném mindenkinek bemutatni a legújabb hálótársam:

 Azért volt rá már most szükség, mert az egy dolog, hogy a Földön nincs annyi párna, amit ne bírnék a hátam mögé pakolni, hogy minél kényelmesebb ülő pozícióban tudjak aludni, de ezt tetőzi, hogy a már napról napra egyre nagyobb hasammal ha oldalra fordulok úgy, hogy az nincs kitámasztva, akkor nagyjából azt érzem, hogy az összes belső szerveimbe kapaszkodva elindulnak mint egy lavina ők is oldalra. Aztán meg dörömbölnek, hogy isszonyatosan gyorsan forduljak vissza, mert ez nekik annyira nem tetszik.

Most, hogy itt van velünk ez a párna pedig mindenki ki van cselzve, mert ahogy oldalra fordulok, már azonnal támasztja a hasam, így csak minimálisan csúszkálhatnak odabent Aprajafalva lakói:)))

Egyszer azt mondta nekem egy fiú, hogy "Pillangók repkednek tőled a hasamban". Én pedig amikor meghallottam ezt a mondatot, akkor körberöhögtem, mert felénk, az ország keleti részén felnőtt emberek ilyeneket nem mondanak és akkor hallottam először és nem is értettem. Aztán felvilágosított róla, hogy amúgy ez egy szerelmi vallomás akart lenni, így a kezdeti elpirulásom után még nagyobbat röhögtem (szegény). Próbálta nekem elmagyarázni, hogy mit jelent és hogy én még sose éreztem azt, hogy tényleg olyan érzés, mint amikor pillangók repkednek a gyomrodban ha ránézel valakire mert annyira szerelmes vagy?

Most, tizenX évvel később a napokban tényleg megtudtam, hogy milyen érzés az, amikor pillangók repkednek a hasamban. Igaz, bennem nem egy férfi látványától lettek "pillangók" (hanem cselekedetétől - HAHAHAHA :))) ), de ez leírhatatlan. Ahogy fekszek az ágyban és néha-néha jön ez az érzés. Hol lentről, hol fentről.. és előttem van a kép, ahogy éppen teli talppal taposnak egymáson a fiaim, miközben én a meghatódottságtól könnyes szemmel simogatom a hasam és próbálom a férjemnek elmagyarázni mi történik most velem. Majd ő összetörve közli, hogy így nem érez semmit és itt ennyibe is marad a romantikus buli:)))

Az első csoportkép Rólatok drága, kicsi Fiaim!

Ma lettünk 17 hetesek:)

Már majdnem elkiabáltam, hogy a gyomrom kezd alkalmazkodni a helyzethez, de aztán jött a mai nap ami ismét elhozta a táplálékbevitel, szagok és totál hulla állapot nyújtotta kellemetlen pillanatokat.

Miután délután fél2-kor telefoncsörgésre sikerült felkelnem és már éreztem, hogy az éhség miatt gondok vannak, gyorsan megmelegítettem a mai ebédet. De már ahogy kinyitottam a dobozt és megcsapott a szaga... már tudtam, hogy valami nem oké, de nincs itthon semmi más, a gyerekek éhesek szóval lenyomok pár falatot, mert ettől nyilvánvalóan jobb lesz mind a 4-ünknek. Küldök rá egy kis banános csokit is, mert azt imádjuk, és hátha ha azzal zárom a végét, akkor nem lesz gond.

Tévedtem. Csóri Aprajafalva 3 mp-et adott, hogy az ágyból kipattanva elérjek a WC-ig. De már olyan rutinból rohanok és annyira ki van számolva minden egyes centiméter a lakásban, hogy megint olimpiai első helyezet lettem volna:))

Kész, kimerültem, aludnom kell egyet és utána lemennem a boltba. Igazából én magam se tudom mit ennék, de az éhségtől még rosszabb minden.

Elindultam. A bolt tőlünk nagyjából 100 m-re van, de akkora erőfeszítést igényel, hogy felöltözzek és megközelítsem az objektumot, mint amikor régen 2 napos buliból hajnalban haza kellett találni magassarkú cipőben taxi nélkül.

Bementem. Egyszerűen hihetetlen, hogy az idős néniknek milyen szaguk van. Most nem azokról beszélek akiket egyébként is megérzel bárhol, hanem azokról akik teljesen ápoltak, most léptek ki a szépségszalon kapuján a frissen dauerolt hajukkal és tökéletes szemöldökükkel. Deee az a parfüm amit magukra borítanak.....áááááááááááááááááááááááááááááááá. Az a vég!!!!!!!!!!!!! És amikor ez a pacsuli -ami valószínűleg 30 évvel ezelőtt nagyon menő volt- keveredik a hajlakkal és a húspultból áradó HÚS SZAGGAL..............

Na de előre rohantam, mert már a bejáratnál megcsapott 3 ilyen idős néni "zamata".

Szóval elindultam a zöldségek felé. Mit is ennék? Hosszasan vizsgálom a kínálatot, paradicsom, paprika, uborka hmm... jaj neee, megláttam egy rohadt paradicsomot a sok között, egye meg a tulaj az összeset. Hm... RETEK! Ezaz!! RETEK KELL! SOK RETEK! NYAMI! Huh, szagot fogtam, utolértek a nénik. Gyorsan bedobtam a fellelhető összes retket a boltba és rohanok is tovább.

Ahogy léptem 3-at, hát nem szem magasságban vigyorog egy polcnyi nutella??? Áhhh, kell ez nekem? A retek mellé? KELL HÁT! Nincs is időm gondolkodni mert a nénik nagyon a nyomomban vannak.

Joghurt!!! Ezaz, joghurtot ennék! SOK SOK JOGHURTOT! Na de milyet? Gyümölcsös? Nem. De. Nem. Vagy mégis? Kell olyan ami gyümölcsös de van hozzá valami csokis darabka. Ezaz. De igazából nem is kívánom a gyümölcsöst. Akkor veszek inkább vanilliást. Vagy inkább csokist? Igazából amúgy kívánom én a joghurtot??? Áhh, sietnem kell, jönnek a nénik. Jó, akkor legyen gyümölcsös csokidarabkákkal, vanilliás, csokis és hmm... ÁÁÁ OTT EGY MOGYORÓS!!!!!! Az is keeeellll.... Nem is tudom, vegyek még rudit is? Nem, rudit nem kívánunk. Utolért a néni szaga, nyomás tovább!!!

Vaj. Kell valami vaj, mert mi van ha ennyi minden mellett a retek mellé mondjuk vajas kenyeret kívánunk. De nem sima vaj. Nem margarin. Nem vajkrém. TEAVAJ! BINGÓ! Hú, de kívánjuk a teavajat. Retekkel. Juj, de jó lesz.

Csoki. Kell valami csokis. Narnacsos csokis. Bohóc szelet. Ezaz, az narancsos. Durr egy marékkal a kosárba, mert arra rápörögtünk. Hmm... De mi van, ha a joghurtosat kívánom, mert az is jól néz ki, akkor most az ne legyen? Dede, kell joghurtos csoki is. Jaj, de a sima natúr milka... miért is mosolyog rám olyan kedvesen... Jó, gyere te is. Hopppááá, és mennyi sport szelet van, talán kívánom a rumosat is. Ezaz, ez biztos jó lesz, ebből is jöhet egy marék.

Fornetti. Huh, úristen mennyi fornetti és én ezt mennyire szeretem. Szeretnék kérni barackosat, túrósat és és és sima pogácsás fornettit is!!!!!!!!!!! Mert a fornetti jó, a fornetti finom, a fornetti tuttttiiii.

Kenyér. Mondta az uram vigyek kenyeret. Végig tapicskoltam az összes kenyeret, de ezek szárazak. Nem jó egyik se, marad a jó drága kovászolt kenyér, abba még sose csalódtam, az mindig finom és puha. És most amúgy milyen jól fog menni a teavajhoz... a retekhez... a nutellához... huh, mennyei vacsora lesz.

Gyümölcslé. Kellene valami gyümölcslé. Valami gyümölcsös. De már olyan nehéz a kosaram a sok csokitól, joghurttól, vajtól, fornettitől és a raklapnyi retektől, hogy én ezt már biztos nem cipelem haza.

Fizetek. Csak a kasszánál tűnt fel, hogy amúgy lehet kicsit sokat vásároltam úgy mindenféléből és igazából most, hogy végignézek rajta már nem is tetszenek annyira....

Hazaérek, a szatyorból egyenesen az asztalra borítok magam elé mindent és nekiállok. Nézem-nézem, szagolom a fornettit.... Háááááááttt.... próbáljuk meg.... nem, inkább mégse, ez annyira nem is jó.

Nézzük a nutellát. Kibontom a kenyeret, megcsap az élesztő-kovász-tudja a franc mi ez már szaga. Bummm, nekem nem kell kenyér. Inkább belekanalazok csak a nutellába. PFÚÚÚÚÚÚÚ EZ ÉDES.

Közben hazaér a férjem a munkából és értetlenül néz rám, hogy miért ülök kb. 4 kg édesség előtt, kezemben a nutellás üveggel és a fejemre kiült undorral. Becsatlakozott hozzám. De ő élvezte. Nála megjött a hatás.

Nem adom fel, ott a retek. És a teavaj. Inkább előveszem a 2 napos kiflit és megkenem. Hááááttt..... Talán ez sem lesz ma az én kajám.

Marad a narancsos csoki. Kibontom. 1 falat. Van még sima csoki. Kibontom. 1 falat.

Mi lenne ha a fornettis pogácsát megkenném nutellával és mellé enném a retket? Ez már valami, Aprajafalva felfigyelt, beindult, kezdjünk neki. ÁHHH, a pogácsa túl sós szagú, a nutella túl édes szagú, a retek pedig túl csípős szagú.........

És ezek után a joghurtokat végig se kóstoltam, inkább bevágtam a hűtőbe mindent. Hátha kicsit később jó lesz.....

Mivel végleg eldöntöttük a babakocsit illetően, hogy 2+1-est veszünk, így tegnap meg is vettük a 2-es babakocsit:)) Kihagyhatatlan ajánlat volt, igaz lutri, hisz kék kockás. Mi pedig csak pénteken fogjuk megtudni, hogy hogyan is alakul a nemek aránya:) De a megérzésem még mindig tartom: két fiú, egy lány.

Ezt erősíti körülöttem minden jel. Jött először ez a 2-es ikres babakocsi a kihagyhatatlan ára miatt. Úgy voltam vele, hogy ha esetleg más lesz a nemek aránya, akkor maximum tovább adunk rajta:)

De mindebbe a meggyőződésemben a tegnapi napon unokatesóm megerősített:) Ugyanis felajánlotta nekünk ajándékba az ő babakocsiját amiről semmit nem tudtam, de naaaggyon örültem neki, hogy végülis mindegy milyen színű, a lényeg, hogy Aprajafalvának megoldódott az egész babakocsi mizéria problémája, ráadásul úgy, ahogy mi azt elterveztük. Na de, hogy miért is írtam, hogy ez is egy jel? Mert amikor megláttam a képen, akkor dobtam egy hátast, hogy pont olyan kockás, mint a 2-es amit vettünk, csak fehér-bézs-barna színben!!!!!!!!!! Mondjam, hogy véletlenek nincsenek?!:)))))) Őszintén, mennyi esély van erre a kialakult babakocsi helyzetre? Szerintem ha tudatosan kerestem volna ugyanolyan kockás mintásat csak csajosabb színben, akkor se találtam volna... HIHETETLEN:)))

Ha már a jeleknél tartunk, akkor az ikrekre vonatkozóan is voltak ám:)

Az első jel a teszt volt...:) A - már jól ismert - használati útmutatás szerint a teszt eredménye 10 perc múlva nem leolvasható. Mi pedig még este is azzal poénkodtunk, hogy azért nem tűnik el a két csík, mert annyira sokan vannak bent, hogy egyszerűen belevésődött a papírba:D:D  (jelzem, hogy a mai napig pont olyan élesen kivehető az eredmény, mint akkor volt:D )

A második jel: Mielőtt kiderült, hogy 3 pocaklakónk van, ültünk az orvosi várakozóban és az előre foglalt időpont ellenére rengetegen voltak... Nagyon fülledt meleg volt, én nagyon rosszul voltam, az emberek pedig csak özönlöttek befele. Ültünk a férjemmel egymás mellett, előttünk egy kis újságtartó asztal ahonnan kínomba felemeltem az egyik újságot, hogy azzal legyezzem magam. Ahogy felvettem és lenéztem, majd megláttam, hogy az alatta lévő újság címlapjára mi van írva: "ikreket várok", egyből egymásra néztünk... A férjem csak annyit tudott mondani, hogy hívjak egy taxit hazafele, ő nem fog tudni vezetni. :D:D

Most pedig itt ez a babakocsi a nemek arányára vonatkozólag. Ha pénteken megerősítik az ultrahangon, hogy valóban így van, akkor ezek után szerintem senkinek nem lehet több kétsége a női megérzésekre vonatkozólag...:))) Csak keressétek a jeleket:)))

A kockák legyenek mindenkivel:)))))

Valamelyik nap éppen néztem a ValóVilág legújabb részét, amikor is láttam, hogy a bent lakók feladata most éppen párokat alkotva babázni. Az első gondolatom az volt, hogy írok is egy e-mailt, hogy ha vége a feladatnak, akkor nálunk nagyon jó helyen lennének az ágyak, de ez akkor nem történt meg. Majd még ezen a napon találkoztam a szüleimmel, akik nagy lelkesen mesélik nekem, hogy belenéztek a műsorba és az jutott eszükbe, hogy miért nem írok egy e-mailt az ágyak miatt?! :)) (Le sem tagadhatom a családom:D ).

Másnap amikor ismét néztem a következő részt, először sokkot kaptam a látványtól, amikor is egyszerre az összes baba rákezdett sírni és belegondoltam a helyzetembe, hogy mi lesz ha ez a szitu nálam is előfordul?! Csak két kezem van!!! Úgy rágörcsöltem a saját gondolataimra, hogy a gyomrom sokkot kapott és gyorsan fordult is:D A kezdeti sokk hatása alól összekaparva magam úgy döntöttem, hogy tényleg muszáj megpróbálnom! Így hát klaviatúrát ragadtam és elküldtem az e-mailt.

Nem telt el 3 nap, csörgött is a telefonom, hogy örömmel nekünk adják az ágyakat, sőt ha elfogadjuk akkor a ruhákat és a játékokat is! Hát örömömben szívem szerint átugrottam volna a telefon másik végére és körbepuszilgattam volna az egész székház összes dolgozóját, kiemelten aki meghozta a döntést, hogy a miénk lehet:))

És bár nem győztem megköszönni az ajándékokat, de most ismét: KÖSZÖNJÜK egész Aprajafalva nevében!!!! <3 <3 :))))

Sokan babonából és "szokásokból" nem vesznek a születésig semmit, nem fogadnak el ajándékokat, nem fogadják el az emberek gratulációit, sőt volt aki már engem is megkért, hogy ne ugorjak örömömbe a nyakába mert még bármi történhet...

Na hát mi úgy vagyunk ezzel az egésszel, hogy teszünk a babonákra meg a szokásokra meg a mit illik és mit nem dolgokra! Ha a nyakamba borul örömében valaki, akkor tegye, nem marad viszonzatlan, mert én is boldog vagyok:)

Így történt, hogy megkaptuk az első zsák babaruhát barátnőméktől! Az egész nappalit beterítette a rengeteg apró ruci és a szívem szorult össze amikor apróbbnál apróbb darabokat fogtam a kezemben:)) Az első tervem az volt, hogy megpróbálok valami rendszer szerint csoportosítani benne, de aztán rájöttem, hogy én teljesen elvesztem ezekbe a méretezésekbe:D Az egyik szám, a másik hónap, a harmadik ugyanazon szám alatt 3-szor akkora volt, mint az előző... Na akkor gondoltam, nézzük úgy, hogy fiú-lány. Mivel a ruhák 80%-a rózsaszín volt, így ebben nem találtam akkora kihívást:D:D A vége pedig az lett, hogy ruha fajtánként szedtem széjjel de hogy minek azt nem tudom, hisz az összeset úgyis át kell majd még mosni:D:D A lényeg, hogy órákig ültem a nappali közepén, körülöttem a rengeteg baba ruha és csak néztem és néztem őket. És egyszerűen elpakolni se akartam, úgyhogy nem is tettem:D

Másnap reggel amikor kiléptem a hálószoba ajtajából kicsit meglepődtem, hogy mi történt a nappaliban, de olyan jó érzés kerített birtokába, hogy megint csak leülni tudtam a ruhák közé és csak nézni és nézni és elképzeltem, ahogy a kis pelenkájukban totyognak majd ott :D

Ha minden jól megy, akkor sikerül lassan babakocsit is vennünk. Sokat gondolkodunk azon, hogy kell-e a 3-as?! De akármelyik oldalról vizsgáljuk, mindig az a vége, hogy teljesen felesleges. Sehova nem fér be, még egy boltba se tudnék elszaladni velük egyszerre, nincs az a kocsi a földön amibe amúgy esetleg beférne a váza miatt, ráadásul később eladni se fogom tudni, hisz nem sok 3-as iker rohangál a Földön:D És az áráról ne is beszéljünk..... Így tehát úgy döntöttünk, hogy veszünk egy sima 2-es ikres baba kocsit és egy 1-est. Az ikrest úgy néz ki nagyon bemákoltuk, apa talált egy hirdetést, ahol már nagyon szabadulnának tőle és ez az árában is nagyon megmutatkozik. A héten ennek is a végére járunk:))

A közérzetem rengeteget javult, vannak napok amikor már tényleg csak a hasam látványa emlékeztet arra, hogy amúgy mi történik, annyira jól érzem magam:) Persze még mindig nem 100-as a történet, vannak szagok és ízek amiktől szó szerint wc-nek megyek:D Aprajafalva imádja a hideg gyümölcsöket, a mindenféle hideg gyümölcsleveket na és persze a NUTELLÁT:)))) Tekintve, hogy a cukor értékeim -most még:D - teljesen rendben vannak, így nem állok ellen a kísértésnek, mert hát ezt amúgy nem is én kívánom...ugyebár...?!:D:D:D:D

Holnap töltjük a 16. hetet és hamarosan - remélhetőleg - fény derül a nemek arányára is!:)))

Amikor megtudtam, hogy veszélyeztett terhesként itthon fogom tölteni a hátralévő napjaim, akkor úgy lelki szemeim előtt megjelent, hogy de jó, mostantól állandó rend lesz a lakásban, minden napra készen főzve-vasalva, semmivel nem leszek elmaradva és az összes ügyintézést pikk-pakk időben rendezni fogom.

Aztán ahogy teltek-múltak a napok és már elértünk a 14. hét végére, meg kell állapítanom, hogy ez nagyon nem így működik!

Főzni nem tudok még mindig az illatok miatt (bár nagyon sokat javult a helyzet!:) ) és óriási hálás köszönet a szüleimnek azért, mert minden nap gondoskodnak a friss, meleg finom ebédünkről helyettem.

Takarítás... ciki vagy sem, 14 hétig amortizálódott a kecó. Egyszerűen se lelki, se fizikai erőm nem volt ahhoz, hogy bármihez hozzá nyúljak vagy egyáltalán elbírjam viselni a tisztítószerek szagát. Hét végén jött el az első pillanat amikor kimentem reggel a konyhába és kivételesen nem a kajától lettem rosszul, hanem a látványtól. Úgyhogy összegyűjtve minden erőmet összefogtunk a férjemmel és 1 napos teljes renoválást tartottunk:) Ahogy tisztult minden, azzal arányosan jött vissza az életkedvem és éreztem percről percre jobban magam a saját kis közegünkben:)

Orvosok, kórházak, rendelők... Mivel szinte minden nap jelenésem van valahol, így konkrétan napok telnek el a vizsgálatokkal. Reggel elindulok és délután van mire haza érek. Én el se tudom képzelni, hogy ha most dolgoznom is kellene, akkor azt hogy lehetne ennyi mindennel összehangolni? Vagy ez a bemelegítő a gyerekekhez?:)))

Apropó vizsgálatok.... Ezúton üzenem azoknak, akik úgy gondolják, hogy terhesen-hányósan egy cukorterhelésen átesni cseppet sem megterhelő, hogy igya meg az azt a löttyöt aki kitalálta!!!!! Mit nekem foghúzás meg fogorvos... egy laza éhgyomorra órákig sorban állós, 2 órás cukorterhelés teljesen készre vágott. Szerintem a gyerekeim el nem tudták képzelni mi történik velem, meghülyültem, hogy nincs reggeli, se tízórai és még ráadásul képes vagyok ezt beküldeni nekik?! Teljesen megértettem a nemtetszésük kinyilvánítását, de persze ezt az információt nem adtam tovább a dokinak, mert még képesek lennének újból megismételtetni velem.... Csak hogy éreztessem mennyire sokkolt: másnap reggel szerettem volna meginni éhgyomorra egy citromos-cukros teát... pontosan az utolsó kortyig viselték el:)

De a lényeg, hogy aprajafalva növekszik, a vizsgálatokkal is minden rendben van, nagyon sokan izgulnak értünk és hihetetlen az a rengeteg jó szó amiben részesülünk:)

Holnap ismét szembe kell néznem rettegett ősellenségemmel: a mérleggel. Védőnő->mérlegelés. AHJJJJJ...!! De aprajafalváért mindent....:)))

Túl vagyunk az első genetikai vizsgálaton és mindenki egészséges, mindenki szuperül fejlődik, sőt!

Megállapította a doktor úr, hogy úgy néztek ki, hogy egyikőtök külön van, ketten pedig egypetéjűek lesztek:))) Nekem az a megérzésem, hogy aki külön van ő lesz a csajszi, a két kicsi egypetéjű pedig a fiúk:)))

A méreteitek: 62-67-66 mm:)))) Kis aprajafalva:)))

Hallottam a szívveréseiteket is, leírhatatlan érzés!!! Mind a hármótoknak külön-külön:) Mekkora mázli, hogy én már tudtam, hogy nagyjából mire kell számítani, mert ha először hallottam volna ilyet, akkor lehet sokkot kapok a gyors zakatolástól, hogy valami nem oké:)))

Sajnos látni nem láttalak benneteket mert a vizsgálóban majdnem már szinte a monitor háta mögött volt a fejem :( De sebaj, csütörtökön megyünk úgyis jelenésünk van magánrendelőben is, hátha majd ott...:))))