Huh, nem is tudom hol kezdjem.

Megkezdtük a lakás babásítását:) Ennek az első lépcsőfoka az én csodaszép étkező üvegasztalom eladása volt a hozzá tartozó hófehér székekkel. Mindig is pont ilyenre vágytam, hisz gyönyörű. De azt hiszem, hogy cseppet sem gyerekkompatibilis. És ha őszinte szeretnék lenni, akkor nem csak gyerek, de felnőttkompatibilisnek se nevezném:) Arra viszont jó volt, hogy megtanultam, hogy üveg asztalt soha többet:) - Nem tudom miért gondolnám, hogy nagycsaládosként amúgy esélyem lenne még rá az életben:D Pláne majd ha a szűk családi ebéd a mi 5 főnk+ a csajaik lesznek... Atyavilág, létezik ekkora asztal?!:)))

Kaptunk barántőméktől egy újabb zsák babaruhát pont az ultrahang előtt. Csupa-csupa fiú ruci:))) A rózsaszíneket pedig vissza is adhatom, azt hiszem nekem arra már nem lesz szükségem:))) Naaagggyon köszönjük Nektek!!!!!!!!!!!! <3

És egy szép, hűs péntek este elérkezett a várva várt 4D ultrahang ideje :)) Sokan mondták, hogy előtte egyek csokit, mert az bepörgeti Aprajafalvát:) Az ilyen jellegű tanácsokat nem kell kétszer mondani...:))) Szóval mielőtt beléptünk a vizsgálóba mindenki megtette a tétjét: nálam egyértelmű volt a két fiú-egy lány, ellenben a család többi tagjával akik két lány-egy fiúra tippeltek. De olyan, hogy három egyforma, az senkiben sem merült fel:)

Lefeküdtem az ágyra egy óriási TV-vel szemben, mellettem a férjem, mellette pedig a család többi tagja is helyet foglalt pont úgy, mint a moziban.

És egyszer csak megjelentetek előttünk! Az első kép ami fogadott, hogy egyikőtök éppen felhúzta a lábát és teli erőből kirúgta. Pont oda, ahol a másikotók feje van....:))) Hihetetlen harcokat vívtok bent és ez az elevenség kérem szépen! 2 percig nincs nyugi, megy a bukfenc, a rugdosódás, a kéznyújtogatás, játék a köldökzsinorral:))) A leendő nagymamátok pedig ott kiabált nektek a nézők sorai között, hogy ne rugdossátok már egymást, mert az fáj!!!:)))) De nyugi, igazi gyerekek vagytok, mert úgy engedtétek el a füleitek mellett ezt a kérést, mint ahogy az életben fogjátok a hasonlóakat. Ment a csata tovább:))

A doktornő viszonylag gyorsan megállapította, hogy senki nem egypetéjű (csak nagyon vékony az eválasztó burok ott, amit benéztek az orvosok) és 2 baba neme FIÚ! Eddig jók voltunk, mert pont így terveztem én is, nyerésre álltam:))

Viszont utolsó babaként alig akartad megmutatni magad. Aztán eljött az utolsó 5 perc és gondoltál egyet, széttetted a lábaid és egy óriási mosolyt követve megmutattad... Te is fiú vagy!!!

A helységben megfagyott egy pillanatra az egyébként izzó levegő:))) Sőt, amikor poénosan valaki megjegyezte, hogy akkor a következő körben jöhetnek a csajok, akkor egyikőtök röhögve kinyújtotta a kezét, mintha azt mondtad volna: "ezzaaazz!!" :))))

Úgyhogy a női megérzésem csalt, illetve már rájöttem mit nem vettem észre a jelekből:)) Hisz Aprajafalván csak egy nő van.... akkor hogy is gondoltam, hogy nálunk kettő lehet?!:)))

Szóval elérkezett a hétvége és mindenkinek örömmel kürtöltük világgá, hogy bizony 3 fütyi lakik a hasamban:))

Szerintem nekem lesz a világon a legjobb dolgom, hisz egyszerre 4 férfi fog körül venni:)) Tuti a legmenőbb kiscsávókat neveljük belőletek!!! Vasalhatom majd az ingeket...:D De alig várom!

Szeretném mindenkinek bemutatni a legújabb hálótársam:

 Azért volt rá már most szükség, mert az egy dolog, hogy a Földön nincs annyi párna, amit ne bírnék a hátam mögé pakolni, hogy minél kényelmesebb ülő pozícióban tudjak aludni, de ezt tetőzi, hogy a már napról napra egyre nagyobb hasammal ha oldalra fordulok úgy, hogy az nincs kitámasztva, akkor nagyjából azt érzem, hogy az összes belső szerveimbe kapaszkodva elindulnak mint egy lavina ők is oldalra. Aztán meg dörömbölnek, hogy isszonyatosan gyorsan forduljak vissza, mert ez nekik annyira nem tetszik.

Most, hogy itt van velünk ez a párna pedig mindenki ki van cselzve, mert ahogy oldalra fordulok, már azonnal támasztja a hasam, így csak minimálisan csúszkálhatnak odabent Aprajafalva lakói:)))

Egyszer azt mondta nekem egy fiú, hogy "Pillangók repkednek tőled a hasamban". Én pedig amikor meghallottam ezt a mondatot, akkor körberöhögtem, mert felénk, az ország keleti részén felnőtt emberek ilyeneket nem mondanak és akkor hallottam először és nem is értettem. Aztán felvilágosított róla, hogy amúgy ez egy szerelmi vallomás akart lenni, így a kezdeti elpirulásom után még nagyobbat röhögtem (szegény). Próbálta nekem elmagyarázni, hogy mit jelent és hogy én még sose éreztem azt, hogy tényleg olyan érzés, mint amikor pillangók repkednek a gyomrodban ha ránézel valakire mert annyira szerelmes vagy?

Most, tizenX évvel később a napokban tényleg megtudtam, hogy milyen érzés az, amikor pillangók repkednek a hasamban. Igaz, bennem nem egy férfi látványától lettek "pillangók" (hanem cselekedetétől - HAHAHAHA :))) ), de ez leírhatatlan. Ahogy fekszek az ágyban és néha-néha jön ez az érzés. Hol lentről, hol fentről.. és előttem van a kép, ahogy éppen teli talppal taposnak egymáson a fiaim, miközben én a meghatódottságtól könnyes szemmel simogatom a hasam és próbálom a férjemnek elmagyarázni mi történik most velem. Majd ő összetörve közli, hogy így nem érez semmit és itt ennyibe is marad a romantikus buli:)))