Szép napsütéses idő, bár orkán erejű szél tombol, pont úgy, mint bennem a hormonok.

Úton vagyok anyáékhoz ebédre amikor is az egyik kanyarodó sávban elakadás jelzővel áll egy nagy 4 kerekű. Többen kikerülve őt, hisz láthatóan nem indul, még el is ejtek a számon egy "csóri, rossz lehet pont itt lerobbanni" mondatot amikor azzal a lendülettel kikerülve beindul az autója. Gázt ad, hogy VÉLETLENÜL SE FÉRJ BE ELÉ, sőt, kifejezetten idegbeteg módjára elkezdődik a kocsik háborúja. Közeledik egymáshoz mind a két autó, ő nem enged, de mi sem. Mindez nagyjából 20 m-en belül mire féltve a saját "csodajárgányát" csak beenged és ezzel pirosra vált a lámpa.

Eddig még amúgy nem is történt semmi extra, csak egy hétköznapi igazi tajparaszt pesti közlekedik. Na de amikor ott várakozva a lámpa előtt ELKEZDI NYOMNI A DUDÁT, NA OTT ELBORULT AZ AGYAM. Hogy meri venni a bátorságot, hogy ő követi el a szabálytalanságot, majd még neki áll feljebb és NYOMJA A DUDÁT A CSALÁDOMRA?

És olyat tettem, amit még soha. Lesüllyedtem én is az igazi pesti tajparaszt szintre, elővettem a "csezd meg magad" mosolyom és bemutattam neki. Lendületből. Gondolkodás nélkül, egyszerűen csak azt éreztem, hogy IGAZSÁGTALANUL vergődik és milyen jogon nyomja a dudát?! És csak jött az inger, hogy a tudomására hozzam a véleményem róla, hogy mekkora igazi gyökér és tanuljon már meg közlekedni!

Nyilván olaj volt a tűzre a cselekedetem, hisz csak nyomta és nyomta és nyomta. Nekem pedig minden egyes dudaszónál színt váltott a fejem és azt éreztem, hogy az "ÖLD MEG!!!!" gombot nyomkodja rajtam.

Így kikanyarodva végre a Hungária körútra alig vártam, hogy mellém érjen és kifejthessem bővebben a véleményem, mert kifejezetten akkora késztetést éreztem a szivárvány összes színében pompázó fejemmel, hogy elmondhassam neki mit gondolok....

Természetesen ahogy mellém ért, oda se mert nézni, csak ült és próbált tudomást se venni rólam, mintha semmi nem történt volna, de pechére mind a ketten pirosat kaptunk. Pechére egymás mellett.

Ablak lehúz... de ami elhagyta ott a száját az már az egyébként is plafonon lévő agyvizemnek csak egy lökés volt, hogy kitörjön belőlem és üvöltve, viszonozva az ő cseppet sem kedves szavait olyat mondjak, amit nem hogy idegennek, de soha senkinek nem mondtam. De most igen. És belementem egy olyan szópárbajba amibe még életembe soha. Szerintem a 31 év alatt felgyülemlett összes csúnya szót sikerült gyakorlatilag 10 másodperc alatt az arcába tolni.

Próbált ő mutogatni meg visszaszólni, de szerintem annyira feltúrbóztam magam, hogy férfi hangszinét porba gyalázva nem hagyhattam, hogy az ő csúnya szavai hangosabbak legyenek mint az enyémek.

És igen, ettől zengett ma délben a Hungária, tőlem, tőle és a dudaszótól.

És most jön a vége: OLYAN HIHETETLEN JÓL ESETT, HOGY NEM HAGYTAM ELTIPORNI MAGAM, HOGY VÉGRE EMONDHATTAM A VÉLEMÉNYEM ARRÓL, HOGY HOGY VISELKEDIK és hogy kifejthettem a véleményem még akkor is, ha nyilván ebből semmi nem jutott el a degradált agyáig.

De volt még itt egy szereplő ebbe a sztoriba. Amit visszapörgetve az eseményeket csak később döbbenek rá. Mégpedig a férfi mellett, az anyósülésén ülő néni. Aki szó nélkül, fejét a történtekre sem fordítva csak ült ott. Nem nézett se rám, se rá, se senkire, csak süllyedt bele szégyenében az ülésbe. Pont úgy, mint én tettem huszon évekkel ezelőtt, amikor én ültem az anyós ülésen gyerekként és egy gyakorlatilag hasonló kialakult helyzetben tettem.Ma pedig felnőtt fejjel pont úgy viselkedtem, mint ahogy akkor ezt láttam attól aki vezetett. És talán pont úgy éreztem gyerekként magam, mint ma az a néni, függetlenül attól, hogy melyik helyzetben kinek volt igaza. Még hogy a történelem nem ismétli önmagát.....:)

Így néhány órával később egyébként lenyugodva, átgondolva és megpróbálva kívülről nézni a helyzetet elég vicces lehetett. Tudom, hogy nekem volt igazam, mindezek ellenére ha most ez újra játszódna akkor inkább kiszállnék a kocsiból a pirosnál, odamennék a férfihez és megkérdezném tőle, hogy nincs-e kedve egy óriási pohár feketeerdős forrócsoki mellett megbeszélni mi a franc baja van... de csak mert annyira kívánom a feketeerdős forrócsokit, hogy azt leírni sem tudom! :D:D:D Apropó... Nincs valakinél egy fánk?! :D