Amikor megtudtam, hogy veszélyeztett terhesként itthon fogom tölteni a hátralévő napjaim, akkor úgy lelki szemeim előtt megjelent, hogy de jó, mostantól állandó rend lesz a lakásban, minden napra készen főzve-vasalva, semmivel nem leszek elmaradva és az összes ügyintézést pikk-pakk időben rendezni fogom.

Aztán ahogy teltek-múltak a napok és már elértünk a 14. hét végére, meg kell állapítanom, hogy ez nagyon nem így működik!

Főzni nem tudok még mindig az illatok miatt (bár nagyon sokat javult a helyzet!:) ) és óriási hálás köszönet a szüleimnek azért, mert minden nap gondoskodnak a friss, meleg finom ebédünkről helyettem.

Takarítás... ciki vagy sem, 14 hétig amortizálódott a kecó. Egyszerűen se lelki, se fizikai erőm nem volt ahhoz, hogy bármihez hozzá nyúljak vagy egyáltalán elbírjam viselni a tisztítószerek szagát. Hét végén jött el az első pillanat amikor kimentem reggel a konyhába és kivételesen nem a kajától lettem rosszul, hanem a látványtól. Úgyhogy összegyűjtve minden erőmet összefogtunk a férjemmel és 1 napos teljes renoválást tartottunk:) Ahogy tisztult minden, azzal arányosan jött vissza az életkedvem és éreztem percről percre jobban magam a saját kis közegünkben:)

Orvosok, kórházak, rendelők... Mivel szinte minden nap jelenésem van valahol, így konkrétan napok telnek el a vizsgálatokkal. Reggel elindulok és délután van mire haza érek. Én el se tudom képzelni, hogy ha most dolgoznom is kellene, akkor azt hogy lehetne ennyi mindennel összehangolni? Vagy ez a bemelegítő a gyerekekhez?:)))

Apropó vizsgálatok.... Ezúton üzenem azoknak, akik úgy gondolják, hogy terhesen-hányósan egy cukorterhelésen átesni cseppet sem megterhelő, hogy igya meg az azt a löttyöt aki kitalálta!!!!! Mit nekem foghúzás meg fogorvos... egy laza éhgyomorra órákig sorban állós, 2 órás cukorterhelés teljesen készre vágott. Szerintem a gyerekeim el nem tudták képzelni mi történik velem, meghülyültem, hogy nincs reggeli, se tízórai és még ráadásul képes vagyok ezt beküldeni nekik?! Teljesen megértettem a nemtetszésük kinyilvánítását, de persze ezt az információt nem adtam tovább a dokinak, mert még képesek lennének újból megismételtetni velem.... Csak hogy éreztessem mennyire sokkolt: másnap reggel szerettem volna meginni éhgyomorra egy citromos-cukros teát... pontosan az utolsó kortyig viselték el:)

De a lényeg, hogy aprajafalva növekszik, a vizsgálatokkal is minden rendben van, nagyon sokan izgulnak értünk és hihetetlen az a rengeteg jó szó amiben részesülünk:)

Holnap ismét szembe kell néznem rettegett ősellenségemmel: a mérleggel. Védőnő->mérlegelés. AHJJJJJ...!! De aprajafalváért mindent....:)))