Hol is kezdjem... Lassan 1 hete lesz, hogy elfoglaltuk az új "lakosztályunkat". Egy 2 ágyas szobában vagyunk a sorstársammal, aki szintén 3as ikres, 1 hét különbséggel ugyanott tartunk és az orvosunk is egy. Azaz a kapitányunk.

A körülmények... egy szavam nem lehet rá -ismerve az egészségügyi helyzetet-, szép, felújított és tiszta. Katonás rend és fegyelem van mindenhol, katonák őrzik az álmainkat :) 

Mindezek ellenére is hihetetlenül nehéz. Mielőtt bejöttem volna sose volt gond a vérnyomásommal, nem voltam bevizesedve, tényleg semmi bajom nem volt. Mióta itt vagyok belekerültem egy mókuskerékbe amiből nincs kiszállás. A beszálló kártyám a magas vérnyomás miatt kaptam és innen elindult egy lavina. Gyógyszerek és milliónyi vizsgálat, amik persze nem fogják sose lentebb vinni az értéket, hisz akarva akaratlanul izgulsz. Mert mindenhol más arcok fogadnak, mindenki máshogy áll hozzád, nincs az egész objektumban egy biztos ember akire támaszkodhatnál... Ott az állandó megfelelési kényszerem, bizonyítani akarom az orvosoknak, hogy hagyjanak már békén ezzel a sok baromsággal, nincs nekem semmi bajom. Pl a 24 órás vizelet gyűjtés ( ekkora has nélkül is megterhelő, na de most....?! szétrobbant a fejem az idegtől amikor felvázolták ezt nekem) miatt extra sokat ittam önmagamhoz képest is.. Ennek az lett a vége, hogy estére elefánt lábaim lettek ami sajnos már így is marad... totál összeomlottam a fájdalomtól, a kinézettől, az érzéstől, a tehetetlenségtől, az egyedülléttől, hogy képtelen vagy a zoknid levenni és nem a hasad miatt...hanem azért mert nem tudod a víztől felduzzadt lábadat behajlítani. A szoba klímája olyan durván száraz, hogy mióta itt vagyok levegőt se kapok, az egész arcüregem egybeállva és nem tudsz vele mit kezdeni... Az orrfújás erőltetésétől pedig még az orrvérzés is beindul:(

A mai napnak úgy indultam neki, hogy tudtam mára nincs extra vizsgálat, csak Aprajafalva szíveit fogják csekkolni.. ehhez képest fél óránként volt valami.. aztán délre pedig elszállt a vérnyomásom amit pánik követett. Egyből szuri seggbe, tüdőérlelő. Mert ha így eldurvul a helyzet akkor bármikor bármi lehet és még 3 hét van hivatalosan addig amíg befejeződik a srácok tüdejének fejlődése. Ezzel meggyorsítják. Holnap kapom a 2. részét.. bazi nagy tűvel. 

Hihetetlen nehéz úgy nyugalomba lenni, hogy minden reggel ott áll az ágyad végében minimum 10 szakember és a jövőről döntenek a fejed felett. És próbálsz pozitív maradni, bizonyítani, hogy a leletek és értékek mindenkinél és mindenhol jók, higgyenek már neked, hogy nincs még itt az idő. 

Egyébként hihetetlenül kedves és aranyos mindenki, és teljesen azokat a nézeteket képviselik amik miatt én itt kötöttem ki. Bárhová kellett mennem, mindenhol nagyon kedvesen fogadtak és figyelmesen vizsgáltak, így elmondhatom, hogy nem csak a katonák miatt állunk extra védelem alatt:))

Próbálom elfogadni ezt a helyzetet és nem stresszelni, de továbbra is meggyőződésem, hogy ha még most is otthon lehetnék nyugiban, akkor pont úgy ment volna tovább minden, mint ez előtt.

A fiúk hihetetlenül nagyok és jól érzik magukat bent, így biztos vagyok benne, hogy ha bármi is lesz, az nem miattuk fog bekövetkezni:)

Mindezek mellett csodaszámra járnak hozzánk, hisz ilyen a kórház történetében nem volt még, hogy egyszerre, együtt 3x2 :) azt a rengeteg elismerést amit kapunk, hogy itt tartunk a 33. hét küszöbén és még mindig úgymond semmi baj, mindenki oké, mindez 3 gyerekkel. Megmondtam, hogy nem adom fel.. csak néha kicsit összetörök. De van időm ragasztgatni magam :) Pl az étkezések alatt, mert az itteni koszt csak arra jó, hogy elmondhassák kaptam valamit amit megehetnék a saját evőeszközömmel a saját tányéromból. Gusztustalan, akárhogy akarom szépíteni. Úgyhogy a szekrényem egy kész kaja gyűjtő lett, bárki jön látogatni az kaját hoz :D De pszt, ez titok, nem szabad megtudnia az orvosoknak, hogy a diétás kórházi kaja mellett milka és kinder gyár lapul a szekrényem alján...:)