Valamelyik nap éppen néztem a ValóVilág legújabb részét, amikor is láttam, hogy a bent lakók feladata most éppen párokat alkotva babázni. Az első gondolatom az volt, hogy írok is egy e-mailt, hogy ha vége a feladatnak, akkor nálunk nagyon jó helyen lennének az ágyak, de ez akkor nem történt meg. Majd még ezen a napon találkoztam a szüleimmel, akik nagy lelkesen mesélik nekem, hogy belenéztek a műsorba és az jutott eszükbe, hogy miért nem írok egy e-mailt az ágyak miatt?! :)) (Le sem tagadhatom a családom:D ).

Másnap amikor ismét néztem a következő részt, először sokkot kaptam a látványtól, amikor is egyszerre az összes baba rákezdett sírni és belegondoltam a helyzetembe, hogy mi lesz ha ez a szitu nálam is előfordul?! Csak két kezem van!!! Úgy rágörcsöltem a saját gondolataimra, hogy a gyomrom sokkot kapott és gyorsan fordult is:D A kezdeti sokk hatása alól összekaparva magam úgy döntöttem, hogy tényleg muszáj megpróbálnom! Így hát klaviatúrát ragadtam és elküldtem az e-mailt.

Nem telt el 3 nap, csörgött is a telefonom, hogy örömmel nekünk adják az ágyakat, sőt ha elfogadjuk akkor a ruhákat és a játékokat is! Hát örömömben szívem szerint átugrottam volna a telefon másik végére és körbepuszilgattam volna az egész székház összes dolgozóját, kiemelten aki meghozta a döntést, hogy a miénk lehet:))

És bár nem győztem megköszönni az ajándékokat, de most ismét: KÖSZÖNJÜK egész Aprajafalva nevében!!!! <3 <3 :))))