Legutóbb 3 hete láttam a gyerekeim a 4D ultrahangon, így kifejezetten nagyon vártam már a 20. hetes (tegnapi) genetikai ultrahangot, mert bíztam benne, hogy végre megint láthatom őket és nem utolsó sorban azért részletes leírást kapunk arról is, hogy ki hogy van odabent.

Konkrétan annyira izgultam, hogy az előző este alig bírtam aludni, mindenféle idiótábbnál idótább álmok jöttek ha csak egy pillanatra is elszundítottam volna.

Az első csalódás akkor ért, amikor megtudtam, hogy az orvos, akinek vizsgálnia kellett volna, ő nincs. Szándékosan és kizárólag hozzá kellett volna mennem, hisz neki van annyi rutinja és tapasztalata aki képes egy trigemini terhesség genetikai UH-ját megcsinálni. A dokim is kifejezetten kérte, hogy ő csinálja meg. Ezzel ellentétben egy nő fogadott.

Aztán jött a második csalódás, amikor megláttam, hogy még mindig változatlan a helyzet a vizsgálóban és tényleg megint megteszik az orvosok azt, hogy úgy fektetnek le az ágyra (az egyébként jelzésértékként mondom, hogy sac/kb-ra nagyjából minimimum 30-40 nm2-es "szobába" amibe semmi más nincs csak az ágy, a gép+monitor és az asszisztensnek egy pult), hogy a fejem telibe a monitor mögé kerül, így SEMMIT nem látok a vizsgálatból.

Ennyi előzmény és izgatott várakozás után nyilván ki voltam éhezve a vizsgáló doktornő összes szavára, mozzanatára de még csak a lélegzetvételére is, hisz alig vártam, hogy MONDJON MÁR VALAMIT!!!

A férjem végig ott állt mögötte, ő mindent látott, de bár ne láttam volna az ő arcát is, hisz azon is összevisszaságot olvastam le.

Szóval ott fekszek az ágyon, az asszisztens próbál képbe kerülni. Első körben az orvostól kérdezte meg, hogy akkor most hogy írja le ezt a sok adatot, hogy szerkessze meg a leletet???? Hisz 3-an vannak!!!!!!!!!!!!  - Gondoltam magamba, te atya ég, jól kezdődik, ha egy nő, aki napi 9000 ilyet ír elvileg, azon kifog, ha valamit egy wordbe meg kell írni. Úgy döntött, hogy inkább megnyitja a 12. hetes leletem és abból "puskáznak". Ezt a cselekedetét határozottan támogatta a vizsgáló doktornő is, ugyanis képtelen volt képbe kerülni azzal, hogy ezek a babák most hogy fekszenek, hol vannak megtapadva, mit írt az előző orvos???

Az asszisztens elkezdi felolvasni az előző leletemet, mire megkérdezik, hogy JÉÉÉ VAN EGYPETÉJŰ?!. Gondoltam elmesélem, hogy igen, 12. hetesen ezt állapította meg a doktor úr, de azóta voltunk 4D-n, ahol pedig azt mondták, hogy egyértelműen látszik, hogy nincs egypetéjű. Na erre ami sarazást kapott a 4D-s nő, hogy ő nem orvos és hogy mondhat ilyet amikor a 4D-n ilyen információ nem is látszik....!!! Teljes káosz lett a fejemben, most akkor MIIIIIIVAAAAAANNN? Akkor most ki hány petéjű és akkor most kinek és mit higgyek el??? De ez még a legkevesebb, a java csak most jön.

Megkezdi a vizsgálatot az "A" babával. Méregetik, diktálja az adatokat, szigorúan fapofával, fogalmam sincs, hogy most ezek a számok és latin szavak mit jelentenek és azt se tudom kivenni a körülöttem zajló kommunikációból, hogy most JÓ vagy NEM JÓ? Nagyjából 20 perce küzd az "A" babámmal, nem találja a gyomrát. A mondatok amiktől agyfaszt kaptam én, aki józan paraszti ésszel nyilván azt a következtetést vonja le, mint bármelyik felnőtt ember aki nem tanult magzat anatómiát: NINCS A GYEREKEMNEK GYOMRA. Összedől a világ:

"- Hmmm...hmmmm..hmmmmmmmmmmmm..hm........................ nem találom a gyomrát!

- HHHHHMMM....HHHMMM..... tényleg nincs, se ilyen metszetbe, se olyanba!!!

- HHHHHHHMMMM....HHHHHHHHHHHHHMMMMM.... NEM LÁTSZIK SEMMI A GYOMRÁBÓL!!! ....Ez nem az...!!! Ez sem...!! Ez már egy másik baba...!!! Gyere ide légyszi, TE LÁTOD??? " - Nem, nem én sem.... hhhmmm.... HHMMMMM..... Na jó, haladjunk tovább, majd erre visszatérünk.

Áttért "B" babánkra, ahol szintén kemény percek repültek, na meg a latin szavak és számok, én pedig ott fekszek a sírógörcs határán, hogy nincs a gyerekemnek gyomra és most mi lesz???

B babánk után jött "C" baba, nála is repkedtek az asszisztens felé a számok, büszkén kiemelte, hogy megtalálta az ő gyomrát is. Mindenkinek mindene OK, de vissza kell menni "A" babához.

Nagyjából egy óra telt el (a múltkor a doktor úrnak ez a vizsgálat 15 percnél nem tartott tovább...), már ketten próbálták megkeresni, hogy hol a gyerek gyomra, de NINCS.

"- Küldjük ki....."

"- Várj, kicsit még próbálom, aztán kiküldjük...!"....

MIIVAAAN már megint, hova akarnak küldeni és kit meg mit. Mindenki csak hümmög, a gyerekemnek továbbra sincs gyomra, ők meg csak ennyit tudnak mondani, hogy "küldjük ki...!!!"....

Kiküldtek. Menjek sétáljak, igyak, egyek, hátha lesz a gyereknek gyomra mire visszajövök. Para. Egyetlen egy dologgal nyugtattam magam, hogy ennyi töketlenkedés és hozzá nem értés mellett TUDOM, hogy nincs semmi baj, csak ez nem az a nap. Se neki, se nekem, se nekik.

Fél óra múlva visszahívtak, újból felfeküdtem az asztalra, kezdtük előlről. Síri csend, nagy lélegzetvételek, én pedig próbálok nem kiborulni és finoman kérdezősködni, hogy akkor most mi lehet az oka, hogy nem találják? Nem fejlődött ki? Szar a gép? Mégis mi van??

Próbált poénkodni, hogy sört kellett volna innom, mert a fiúk azt szeretik és akkor tuti benyelte volna és egyből láthatóvá válik a gyomra. Nyilván jópofiból röhögsz rajta, pedig amit belül érzel.......

Eltelt újabb fél óra-óra a keresgéléssel, és mivel visszamentek "C" babához is, aki addigra szintén kiürítette a gyomrát és második nekifutásra már az övé se látszott, így képesek voltak a leletembe beleírni, hogy se "A", se "C" babánál nem látható gyomor.

Miután már a férjem arcára is kiült a pánik és már tényleg nem bírtuk magunkban tartani tovább a kérdéseket, így végre hajlandóak voltak nagyjából elmagyarázni, hogy mit is jelent ez. Nekik a gyomor még csak egy szerv amivel játszanak, próbálgatják, de semmi köze a táplálék felvételéhez. Az ő gyomruk csak akkor látszik, ha magzatvizet nyel unalmában, játszik vele, próbálgatja magát, ezáltal megtelik a gyomra és az UH-n csak így kimutatható. Magyarul egy baba teljesen ki tud fejlődni, én meg tudom szülni anélkül is, hogy valaha nyelt volna le magzatvizet a gyomrába. Nyilván a jobb opció az, hogy amikor tegnap mentünk, akkor az "A" babánk egyáltalán nem kívánta a magzatvizet, így üres gyomorral elvolt. A rosszabb opció pedig ha esetleg el van záródva a nyelőcsöve és azért nem nyel semmit, de "nyugodjon meg, ezt szülés után műteni lehet, csak tudnunk kell róla".

Aha... Tehát nyugodjak meg, hogy a valószínűleg egyébként is koraszülött babámat már egyből műteni akarják.

Nyilván tudom, hogy nincs semmi baj az agyam egyik oldalával, de ugyanakkor meg annyira hihetetlenül rossz volt 2 órán át az hallgatni "hozzáértő SZAKEMBEREKTŐL", hogy "HHHMMMM, NEM TALÁLOM A GYOMRÁT".

Pont odáig tartott bennem az erő amíg beszálltunk a kocsiba hazafele, aztán elszakadt a cérna....

2 hét múlva megint megyünk, addig csak és kizárólag sört kapnak a srácok... :)