Bence és Lóri 5,4 kg, Patrik 5,7 kg:))

Életem legszebb és legkeményebb 4 hónapján vagyunk túl. Egyszerűen néha azon veszem észre magam, hogy rácsodálkozok a fiaimra és megállapítom, hogy ez tényleg nem álom. Tényleg Anya vagyok. Tényleg trikres anya. És tényleg itt van a világ legcsodálatosabb 3 fiúja. Pedig ezt továbbra is lehetetlen felfogni. De tényleg. Csak sodródsz a mindennapokkal és nagyon kevés idő marad arra, hogy elgondolkozzak ezen. Hogy tényleg. De komolyan. Itt vannak. Ők azok. A mieink. És tényleg. De komolyan. "Atyaúristen"!

Egy szavam nem lehet rájuk, hiszen 3. hete, hogy este 9-től reggel 6-ig alszik mindenki! Az egész család:) Tudom-tudom, ez mindenki álma! De mielőtt még azt gondolnátok mennyire kipihentek vagyunk....:D Hát nem! Ez a blogozósdi is azért van ilyen minimálra szorítva, mert a laptop monitorjának magasságához kicsit lentebb kell "tartani" a szemem és ez már olyan állapot, ami arra ösztönöz, hogy elaludjak:D Hiába támasztanám ki fogpiszkálóval a szemeim, akkor is összecsukódnának. Volt már, hogy a férjem elmesélte mik történtek éjszaka és SEMMIRE nem emlékszem:D Ma anya próbált egy "gyorsan ledőlök egy órára" alvásból felkelteni, de olyan szinten nem sikerült neki, hogy állítólag még a kezem is megemelte. Ami visszaesett úgy ahogy volt. Úgyhogy ennyit a fáradtsági faktorunkról:D

Előzetes tervek szerint megkezdjük hétvégén a hozzátáplálást!:) Sikerült megint belenyúlni egy témába, amitől felrobban az internet, mindenkinek határozott véleménye van és a hivatalos álláspont is évről évre változik. Akárkivel beszéltem, nem volt 2 egyforma módszer! SEMMI! Egyetlen egy dolog egyezett: ALMA. Almával kezdünk. Na de hogyan, mikor, hova iktatsd be, hogy csináld, hogy ne csináld... Ez mind, mind olyan kérdés, hogy már fel se merem tenni, mert félek, hogy még egy újabb verziót hallok amitől megint keresztbe áll a fejem, amiben amúgy akkora káosz van a "totális agyi amortizációtól" és ettől a rengeteg féle módszertől, hogy a bábeli zűrzavar semmi ehhez képest! Na de szombatra meghozom a döntést és elkezdjük az ALMA ÉLETÜNKET:) Almát almával! Fiúk már mondták nekem, hogy inkább valami pörkölttel toljuk, de neeem:)))

Rendszeres rendszertelenség. Korábban már írtam, hogy nálunk mindennek rendszerben kell mennie, ellenkező esetben káosz lesz. Így van ez a színek terén is, de sajnos ezt elrontottuk. Egyre több saját dolguk van és egyre több szín ami mindig másé. Mert sose kapsz a boltban 3 egyformát semmiből. Színben pedig tuti, hogy ha van 3 különböző, akkor a 3. ronda, tehát biztos nem veszem meg. Aztán ott vannak az ajándékok. Ma 4. hónapos szülinapra Nagymamiéktól fésű szettet kaptak.Mindenki más színben:)) Szerintem marad az alkoholos filc és a nevek kezdőbetűje.:))

Nem árulok el nagy titkot (pláne azok között akik ismernek:) ), hogy a sport sose volt életem része, sőt, egyetlen egy dolgot űzök sportszerűen: az a csokievés:D. Na de viccet félretéve, hihetetlen késztetést érzek arra, hogy az én fiaim ne betunyultak legyenek és most még ráadásul extra szükségünk is van a fejlődésre, tehát járunk babaúszásra!!! Ez a hétfő délután/esti programunk. Igazából nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy azért üvöltenek-e az elején, mert ennyire örülnek, hogy ott lehetnek vagy azért, mert ennyire nehéz feldolgozni, hogy új hobbi van, de nem adjuk fel!:))) Az első alkalom nagyon szépen ment, a második már neccesebb volt. Bence leúszta a maratont, Lórika hol együtt érezve sírt a többi gyerekkel, hol pedig ráérzett az ízére, Patrik pedig biztonságosabbnak érezte ha velem van és inkább csak ölelkezve nézzük a többieket:D

Összességében nem egyszerűek a napok, de minden nehézséget feledtet amikor sikerül megfogni a csörgőt, amikor együtt örülünk egy adag kakinak vagy éppen önfeledt babakacagásba tör ki valaki azért, mert megfogtuk a kezét. És látni ahogy napról napra fejlődnek, hogy egyik nap még nem tudja megemelni a fejét, de másik nap már igen... és amikor nap végén, teljesen kimerülten a nyakunkba zuhanva horkolnak... (majd telibe hánynak..). Kell ennél több? :)