Hajnali 2:20 van. Itt ülök a laptop előtt egy a buliból megmaradt szendviccsel, egy pohár kólával és egy doboz savlekötővel. És az élményektől -na meg biztos a kólától:D - túlpörögve muszáj leírnom mi is történt velünk az elmúlt napon.

1,5 hónapos várakozás után végre eljött a várva várt időpont, magzati szívultrahangra kellett mennünk. Oka ismételten nagyjából a semmi, egyszerűen a létszámra való tekintettel tették "kötelezővé".

Anya kísért el és néhány HOSSZÚ PERCES adminisztrációt követve, várakozva végre elkezdődött a vizsgálat. Az én feladatom nagyjából annyi volt, hogy feküdjek le VÍZSZINTES ÁLLAPOTBA. Na, hát aki volt már terhes, az nagyjából tudja, hogy ez az a testhelyzet amit ennyi idősen képtelenség hosszú távon kibírni akkor is, ha már ésszel készülsz rá és nem is mersz se inni, se enni előtte. Így történt, hogy a vizsgálatot megkezdve még az elején széles mosollyal az arcomon konstaláltam az egyébként hihetetlenül kedves doktornő szavait, de egyre megerőltetőbbé vált ott feküdni, ugyanis izgő-mozgó Bence úgy gondolta, hogy akkor ha már megnyílt az út és szabad a pálya a mellkasomba, akkor ő most megpróbálja áttolni magát afféle 3. mellet képezve.

Így anya csak annyit látott, hogy a hasamban Aprajafalva szemmel láthatóan megindul felfele én pedig ezzel a lendülettel, ahogy ők tolódtak, színt váltottam és fehéredtem. Hirtelen azt se tudtam, hogy most leforduljak az ágyról, elájuljak vagy egyszerűen csak dobjam ki a taccsot a doktornő ölébe - netán a vizsgálógépre.

Hála istennek az utolsó másodpercben meglett az eredményhez szükséges utolsó érték és felülhettem, végre vízhez juthattam (már amennyire ekkora hassal oda férsz a csaphoz:D ) és vártuk a csodát, hogy a szerveim visszarendeződjenek, Aprajafalva pedig visszacsússzon a helyére.:D

Ja, természetesen az eredmények tökéletesek lettek, mindenki pici szivecskéje tetőtől-talpig átvizsgálva és semmiféle probléma nincs:)))

Ezt követően elmentünk vásárolni, amit annyira nem is nagyon értettem (utólag már persze, hisz időt kellett nyerni:D ) a város egy másik pontjába néhány mondvacsinált ürüggyel, de úgy voltam vele, hogy igazából az időmbe belefér és jobb is lesz sétálni kicsit, csússzanak csak vissza a srácok a helyükre:D

Aztán elindultunk haza. (Mint kiderült egyébként a ház előtt parkolt az összes meglepetést szervező autója, de nekem még ez sem tűnt fel:D ). Anya mondta felugrik velem mosdóba és megy is tovább. Még mindig nem sejtettem semmit. Beléptem a lakásba és be volt zárva a nappali ajtaja. Hirtelen arra gondoltam biztos hazajött a szerelmem hamarabb és valami irdatlan büdőset főz (pl. pacal), ezért lezárta légmentesen nekem a menekülő utat (folyosó), de aztán ebből tovább vezettem a gondolataimat, hogy ha ez lenne azt is érezném, így lehet inkább nekiállt penészirtóval lefújni a falat és ezért zárta el (milyen cuki, hogy eszébe jutott ez...). De ekkor egy babanyöszörgést hallottam, így inkább benyitottam. És azt láttam, hogy ott áll egy óriási pelenka vár mögött rengeteg ember, de még mindig csak néztem ki a fejemből, hogy MOST MI VAN ITT?:D:D Aztán szépen lassan leesett, a meghatódottságtól elkezdett folyni a könnyem és nem igazán tudtam realizálni melyik rendezvényen is vagyok:D

Ahogy teltek a percek és felfogtam kik vártak rám és mivel készültek, most már tényleg biztosra mondhatom: ÚRISTEN, EZ A BABÁKVÁRÓ PARTYNK. Egy ÓRIÁSI pelenka vártortával a közepén!!! AZTA!!!!! Ami egyébként a leendő Komaság rezidencia helyének nevét viselte a tornyai között :))))

A sokkból feleszmélve nem sok időt kaptam, hisz egyből jöttek a feladatok amit leendő szülőkként kellett megoldanunk:)) Kezdődött egy kis -finomnak egyáltalán nem mondható - bébiétel kóstolással. Hát persze, hogy az én uram a földön az egyetlen, aki a csokis kekszes ízesítésre közli, hogy ez PACAL.:D:D:D:D Majd kihasználva a helyzetet megetetteti magával a fél üveg zöldséges tésztás csirkehús nevű kreálmányt, hisz ez annyira finom, de kell még egy falat meg még egy és még egy, hogy pontosan meg tudja mondani mi is van benne.... :D:D

Aztán jött a szóbeli teszt. Kérdések, melyekre egyszerre kellett 3 másodpercen belül válaszolnunk. Őszinte leszek, nekem az utolsó két kérdés maradt meg, amire olyan összhangban adtunk választ, mint egyikre sem: "Mennyi időnek kell eltelnie a szülés után az első sexig?" - 6 hét. "És ti mennyi időt fogtok várni?" - 0! :DDDD  (megj: nagyon kemény dolog ez az ikres terhesség....:D )

Majd jött egy jó kis activity, ahol azért szépen remekeltünk:D Nem úgy, mint a plüssállat időre pelenkázásában ahol lazán alul maradtam, pedig forgattam én azt a macit fejjel lefele is már:D:D:D

Kiálltuk a próbákat, megfeleltünk a vizsgabizottság tagjai előtt, most már nincs is más hátra, csak előre és Aprajafalvát várva idekint bizonyítsuk, hogy méltó szüleitek leszünk!:))

És még valami a végére: Köszönjük Nektek, hogy ezt a számunkra nagyon fontos eseményt egy délutánra még szebbé ragyogtattátok, valamint a rengeteg ajándékot és készülődést!

De elsősorban azt, hogy VAGYTOK NEKÜNK! <3

... óóóóóóóóó, megint bőgök..... :)))))

<3<3<3