Ma lettünk 17 hetesek:)

Már majdnem elkiabáltam, hogy a gyomrom kezd alkalmazkodni a helyzethez, de aztán jött a mai nap ami ismét elhozta a táplálékbevitel, szagok és totál hulla állapot nyújtotta kellemetlen pillanatokat.

Miután délután fél2-kor telefoncsörgésre sikerült felkelnem és már éreztem, hogy az éhség miatt gondok vannak, gyorsan megmelegítettem a mai ebédet. De már ahogy kinyitottam a dobozt és megcsapott a szaga... már tudtam, hogy valami nem oké, de nincs itthon semmi más, a gyerekek éhesek szóval lenyomok pár falatot, mert ettől nyilvánvalóan jobb lesz mind a 4-ünknek. Küldök rá egy kis banános csokit is, mert azt imádjuk, és hátha ha azzal zárom a végét, akkor nem lesz gond.

Tévedtem. Csóri Aprajafalva 3 mp-et adott, hogy az ágyból kipattanva elérjek a WC-ig. De már olyan rutinból rohanok és annyira ki van számolva minden egyes centiméter a lakásban, hogy megint olimpiai első helyezet lettem volna:))

Kész, kimerültem, aludnom kell egyet és utána lemennem a boltba. Igazából én magam se tudom mit ennék, de az éhségtől még rosszabb minden.

Elindultam. A bolt tőlünk nagyjából 100 m-re van, de akkora erőfeszítést igényel, hogy felöltözzek és megközelítsem az objektumot, mint amikor régen 2 napos buliból hajnalban haza kellett találni magassarkú cipőben taxi nélkül.

Bementem. Egyszerűen hihetetlen, hogy az idős néniknek milyen szaguk van. Most nem azokról beszélek akiket egyébként is megérzel bárhol, hanem azokról akik teljesen ápoltak, most léptek ki a szépségszalon kapuján a frissen dauerolt hajukkal és tökéletes szemöldökükkel. Deee az a parfüm amit magukra borítanak.....áááááááááááááááááááááááááááááááá. Az a vég!!!!!!!!!!!!! És amikor ez a pacsuli -ami valószínűleg 30 évvel ezelőtt nagyon menő volt- keveredik a hajlakkal és a húspultból áradó HÚS SZAGGAL..............

Na de előre rohantam, mert már a bejáratnál megcsapott 3 ilyen idős néni "zamata".

Szóval elindultam a zöldségek felé. Mit is ennék? Hosszasan vizsgálom a kínálatot, paradicsom, paprika, uborka hmm... jaj neee, megláttam egy rohadt paradicsomot a sok között, egye meg a tulaj az összeset. Hm... RETEK! Ezaz!! RETEK KELL! SOK RETEK! NYAMI! Huh, szagot fogtam, utolértek a nénik. Gyorsan bedobtam a fellelhető összes retket a boltba és rohanok is tovább.

Ahogy léptem 3-at, hát nem szem magasságban vigyorog egy polcnyi nutella??? Áhhh, kell ez nekem? A retek mellé? KELL HÁT! Nincs is időm gondolkodni mert a nénik nagyon a nyomomban vannak.

Joghurt!!! Ezaz, joghurtot ennék! SOK SOK JOGHURTOT! Na de milyet? Gyümölcsös? Nem. De. Nem. Vagy mégis? Kell olyan ami gyümölcsös de van hozzá valami csokis darabka. Ezaz. De igazából nem is kívánom a gyümölcsöst. Akkor veszek inkább vanilliást. Vagy inkább csokist? Igazából amúgy kívánom én a joghurtot??? Áhh, sietnem kell, jönnek a nénik. Jó, akkor legyen gyümölcsös csokidarabkákkal, vanilliás, csokis és hmm... ÁÁÁ OTT EGY MOGYORÓS!!!!!! Az is keeeellll.... Nem is tudom, vegyek még rudit is? Nem, rudit nem kívánunk. Utolért a néni szaga, nyomás tovább!!!

Vaj. Kell valami vaj, mert mi van ha ennyi minden mellett a retek mellé mondjuk vajas kenyeret kívánunk. De nem sima vaj. Nem margarin. Nem vajkrém. TEAVAJ! BINGÓ! Hú, de kívánjuk a teavajat. Retekkel. Juj, de jó lesz.

Csoki. Kell valami csokis. Narnacsos csokis. Bohóc szelet. Ezaz, az narancsos. Durr egy marékkal a kosárba, mert arra rápörögtünk. Hmm... De mi van, ha a joghurtosat kívánom, mert az is jól néz ki, akkor most az ne legyen? Dede, kell joghurtos csoki is. Jaj, de a sima natúr milka... miért is mosolyog rám olyan kedvesen... Jó, gyere te is. Hopppááá, és mennyi sport szelet van, talán kívánom a rumosat is. Ezaz, ez biztos jó lesz, ebből is jöhet egy marék.

Fornetti. Huh, úristen mennyi fornetti és én ezt mennyire szeretem. Szeretnék kérni barackosat, túrósat és és és sima pogácsás fornettit is!!!!!!!!!!! Mert a fornetti jó, a fornetti finom, a fornetti tuttttiiii.

Kenyér. Mondta az uram vigyek kenyeret. Végig tapicskoltam az összes kenyeret, de ezek szárazak. Nem jó egyik se, marad a jó drága kovászolt kenyér, abba még sose csalódtam, az mindig finom és puha. És most amúgy milyen jól fog menni a teavajhoz... a retekhez... a nutellához... huh, mennyei vacsora lesz.

Gyümölcslé. Kellene valami gyümölcslé. Valami gyümölcsös. De már olyan nehéz a kosaram a sok csokitól, joghurttól, vajtól, fornettitől és a raklapnyi retektől, hogy én ezt már biztos nem cipelem haza.

Fizetek. Csak a kasszánál tűnt fel, hogy amúgy lehet kicsit sokat vásároltam úgy mindenféléből és igazából most, hogy végignézek rajta már nem is tetszenek annyira....

Hazaérek, a szatyorból egyenesen az asztalra borítok magam elé mindent és nekiállok. Nézem-nézem, szagolom a fornettit.... Háááááááttt.... próbáljuk meg.... nem, inkább mégse, ez annyira nem is jó.

Nézzük a nutellát. Kibontom a kenyeret, megcsap az élesztő-kovász-tudja a franc mi ez már szaga. Bummm, nekem nem kell kenyér. Inkább belekanalazok csak a nutellába. PFÚÚÚÚÚÚÚ EZ ÉDES.

Közben hazaér a férjem a munkából és értetlenül néz rám, hogy miért ülök kb. 4 kg édesség előtt, kezemben a nutellás üveggel és a fejemre kiült undorral. Becsatlakozott hozzám. De ő élvezte. Nála megjött a hatás.

Nem adom fel, ott a retek. És a teavaj. Inkább előveszem a 2 napos kiflit és megkenem. Hááááttt..... Talán ez sem lesz ma az én kajám.

Marad a narancsos csoki. Kibontom. 1 falat. Van még sima csoki. Kibontom. 1 falat.

Mi lenne ha a fornettis pogácsát megkenném nutellával és mellé enném a retket? Ez már valami, Aprajafalva felfigyelt, beindult, kezdjünk neki. ÁHHH, a pogácsa túl sós szagú, a nutella túl édes szagú, a retek pedig túl csípős szagú.........

És ezek után a joghurtokat végig se kóstoltam, inkább bevágtam a hűtőbe mindent. Hátha kicsit később jó lesz.....