A hétköznapjaink nagyjából az alábbiakkal telnek ha részletezni szeretném:
Reggeli ébredés után legalább fél óra fekve pihenés (ellenkező esetben brutális hasogató-dübörgő-fejszaggató fejfájás jelentkezik) - kivétel, ha rohanni kell: a) hányni, b) pisilni... Vagy mindent egybe egy jó kis fejfeszítéssel.. MÁMORÍÍTTTÓÓÓ:)
Szóval túl vagyunk a reggeli ébredésen, pihenésen, jöhet valami reggeli. Vagy mégse? Nem jó a: már hűtőben tárolt, nem friss, megbontott, hűtőszagú, tojásszagú, tejszagú, vajszagú, felvágottszagú, joghurtszagú, zöldséges, gyümölcsös, frissen készített reggeli, de folytatom: nem jó az egészséges, nem jó az egészségtelen. Egyik pillanatban azt hiszem, hogy hú de jó lesz nekem a rántotta, de mire elkészül és beleszagolok BLEEEEEE. Nemrég bevált a reggeli friss kakaós csiga szigorúan frissen bontott jéghideg tejjel. Ez pont addig a 2 alkalomig tartott amíg ki nem hánytam. Fantasztikus, ennyit a reggeliről.
Következő napirendi pontom a pihenés. Lefekszek az ágyba és ha tudtam valamit enni, akkor küzdök magammal és azzal, hogy csak annyi kaja maradjon már bent amennyiből ez a 3 poronty kiszívja magának ami kell és kicsit nem az én testem amortizálja. Ha pedig nem jön össze, akkor kb. a gyengeség miatt fekszek. No problémo.
Aztán arra kelek, hogy már délután 1 óra. Ajaj, megint kell fél óra pihi, hisz ismét szundítottam vagy 2 órát minimum.
Közben jeleznek bentről, hogy kellene valami kaja, hisz mindenki éhes. Király. Jöhet az újabb harc. Már a gondolattól is forog a gyomrom, hogy ki kell mennem a konyhába ahol minden konyha szagú, ki kell nyitnom a hűtőt ahol minden hűtőszagú, vagy rendelnem kellene valamit valahonnan frissen, hogy mindenkinek egyszerűbb legyen, de az a kaja meg túl étteremszagú. Sebaj, rendelek mindenből kicsit: kicsi leves, kicsi ez, kicsi az, kicsi desszert és 1 óráig ácsingózok, mikor jön már?? Már a liftben érzem, hogy AJAJ, VALAMI NEM JÓ A SZAGÁN, de még mindig küzdök hősiesen, becsukom a szemem és a Bahama szigetekre képzelem magam, hogy eltereljem a gondolataim arról, hogy mindjárt idehányok tőle.
KELL valami kaját bevinnem, tehát kibontom a rendelt, meleg, "friss" (legalábbis ebben a hitben éltetem az agyam) kaját. Két verzió áll fenn: 1) Beleszagolok és otthagyom 2) Beleszagolok, legyömöszölöm a felét.
-Megjegyzés: az uram imád így munkából hazajönni, hisz teli a hűtő kajával -
Tételezzük fel, hogy lement. EZAZ! Király vagyok. De nagyon elfáradtam ebbe az egészbe, muszáj aludnom rá egyet. Igen ám, de ülve, hisz fekvő pozícióban fordul is a gyomrom.
Huh, már 4 óra, megint átaludtam néhány percet az életemből...
Vacsi? Viccelsz... Most vacsi helyett inkább a wc felett töltöm az időt és hihetetlen tanulmányként állapítom meg, hogy a kaja pont abban az állapotában tud távozni órákkal később is a szervezetemből, mint amikor megettem. Fantasztikus!
Végig nézem az esti sorozatokat, idejét nem tudom mikor tudtam egyszerre képben lenni a Barátok Közt, Jóban Rosszban, Éjjel Nappal Budapest, Édes Élet epizódjaival úgy, hogy soha semmit nem hagyok ki. Full nyugdíjas.
Összegezve az állapotom: ramaty.
Minden nap hálát adok az égnek, hogy van mellettem egy olyan ember aki lesi az összes kívánságom, óhajom, sóhajom, elviseli a (nem gyenge) hisztijeim - kiemelten azokat, amikor már saját magamat megpofoznám és kidobnám az emeletről -, érezteti velem, hogy rosszul gondolom, hogy a már növekvő hasam a nem éppen a legaranyosabb dolog és hogy én így is milyen tökéletes vagyok.
A gyerkőcök amúgy teljesen jól elvannak, a 9. hetes UH alapján az orvos szavaival élve:" mind a háromnak tökéletes szívműködése és alaka van"... Nem csoda, hisz a miénk!!!:)))
Méretüket tekintve 2 hét alatt több, mint duplája lettek: 24-20-19 mm. Naaaggyon alakulunk. Amikor arra gondolok amit láttam a monitoron, akkor mindig rájövök, hogy mindent megér, minden szenvedést kibírok értük. És még a végén a WC kagyló szemből is a haverom lesz... csak optimistán!!!:))))
