....megtartottuk az első családi bulinkat. Néhány névnapot és szülinapot összevonva, "sok jó ember kis helyen is elfér" alapon rendeztünk egy szűk családi partyt. Kézről-kézre jártak a fiúk és mindenkit elvarázsoltak.. meg persze fordítva is, őket is teljesen elvarázsolta a rengeteg új illat, érintés, hang...:) Annyira, hogy azóta az esti 3 órás etetések 4-5 órássá váltak (a mi legnagyobb örömünkre:D ) :)

... túl vagyunk a 2 hónapos kötelező oltáson is. Szóval poénkodtunk előtte, hogy igazából a férjemnek azért kell velünk jönnie, mert egyszerre 4 embert kell vigasztalnia. Gondoltam poénnak jó, de biztos én leszek az az anyuka aki nem fog sírni, hiszen most mi van abba, hogy kapnak két szurit, más is túlélte már, stramp pasijaim vannak, nekik sem fog megkottyanni! Aha. Egészen addig tartott ez a gondolatmenetem amíg el nem jött az a bizonyos reggel és kezdtem el én jobban izgulni, mint ők. Bár nyilván ezen nincs semmi meglepő, hisz nekik fogalmuk sem volt róla mi vár rájuk. Szóval elfoglaltuk a rendelőt, levetkőztettem az első áldozatot és ÚÚRISTEEN NEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Konkrétan belevágta a combjába a tűt!!!! Nagyon cuki, tünemény doktornőnk van, de szívem szerint megcibáltam volna. Volna... ha láttam volna a könnyes szememtől, hogy mit csinálok. Ordít az én pici fiam, ölelném, puszilgatnám, felvenném, de ekkor közelít egy másik tűvel és DURRRR azt is belevágta a másik combjába, abba a világszép, tökéletesen gyönyörű hurkás combba! Nyomták ott rá a vattát, hogy ne vérezzen, de ki nem szarja le, adjátok ide a gyerekem, hadd nyugtassam meg.. úgy ahogy van, véresen és pucéron. Hadd pisiljen le és hadd legyen a hófehér felsőm csupa-csupa véres TŐLÜK.

Aztán jött az éjszaka, amit világért sem vártunk, hiszen "úgyis be fognak lázasodni". Javasolták, hogy adjuk be előre a lázcsillapítót, hogy véletlenül se menjen fel a lázuk. Meg a túrókat! Betankoltunk ugyan a mindenféle gyógyszerből szükség esetére, de kivárom az utolsó pillanatot is vele. Szerencsére Aprajafalva lakói olyan kis f*sza gyerekek, hogy még két ekkora szuri sem kottyant meg nekik:) Állítom, nekem jobban fájt....:))

...első kirándulásunk alkalmával ellátogattunk TassiMamáékhoz. Nagy pakolászás, logisztika előzte meg a jeles eseményt:) Én felpakoltam a fél házat, ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor pakolás közben bevillant egy kép amin az volt látható, hogy leszakad vagy 3 m-es hó és úttorlaszok vannak és lent ragadunk... DE PELENKÁNK AKKOR IS VAN ANNYI, HOGY AJÁNDÉKOZNI IS LEHETNE:)) Nagyon szuper volt, a fiúk el voltak ájulva az új környezettől. A vidéki levegő meg is tette a hatását, gyakorlatilag akkor aludtak ennyit utoljára amikor még a kórházban voltunk:D El is újságoltam minden nőnek, hogy készüljenek, mert bizony húsvétkor mennek locsolkodni....:)))

Közben egyébként megint újabb vizsgálat hegyeken vagyunk túl, amit nem is részletezek, úgy gondolom a doktor úr szavai mindent elmondanak a helyzetről: "Azért elég sok irigye lehet, hogy természetes úton, egyszerre 3 fiú és MIND MAKK EGÉSZSÉGES...!!"... Bár sose vagyok büszke arra, ha a "hízás" szót kell használni, de most úgy azért HÍZIK A MÁJAM:))

... mindenki olyan szépen gyarapodik, hogy átléptük a 4 kg-ot! És hosszban pedig Lórika viszi a pálmát: 53 cm, míg Bence és Patrik 52 cm:)

Lórika.. a szívtipró... mindenki kedvence...a macsó, aki grimaszaival, arckifejezéseivel, állandó fülig érő mosolyával hihetetlen iramban bolondítja magába az embereket:))

Bence.. Nagymami szavaival élve: "Törperős":) Hihetetlen fizikuma ámulatba ejt mindenkit. Ha már itt tartunk. Ma reggelre MEGFORDULT...:) 2,5 hónaposan hason fektettük le és reggelre a hátán vigyorgott. Elég nagy küzdelem lehetett, mert teljesen el is fordult ellentétes irányba, tehát mindenhogy mozgott, de megcsinálta!!! nekem pedig DAGAD A SZÍVEM A BOLDOGSÁGTÓL:)))

Patrik... örök cukiság. Egy óriási adag imádnivalóság! Ha a türelmet és a csodaszép nézést meg kellene fogalmaznom 1 szóval, akkor a PATRIK lenne az:))

Írtam már korábban arról, hogy mióta terhes lettem hihetetlenül megváltozott körülöttem minden ember. Nos, olyan élmények érnek azóta is, hogy MADARAT LEHETNE FOGATNI velem:) Annyi barát, rokon, ismerős segít nekünk és annyi ajándékot és szeretetet kapunk, hogy nem győzöm megköszönni. A több ezres számban mérhető jókívánságokat, a segítőkész anyukák, akik nekünk ajándékoznak mindent, amit már kinőttek/nem használnak/porosodik/nincs szüksége rá....Mi pedig örömmel nyúzzuk, használjuk, mert ahogy szoktam mondani: ekkora létszámnál soha nincs semmiből elég:))) Úgyhogy drága Anyukák, akik megajándékozták már a fiúkat mindenfélével: KÖSZÖNÖM!