Úgy döntöttem, hogy lerántom a leplet arról a rengeteg embert foglalkoztató kérdésről, hogy "Hogy van neked időd még blogot is írni?!".

Nos, 2 alapvető dolog van:

1) Brutál szigorú napirend. Amikor megszületett Aprajafalva és bekerültünk a PIC osztályra, akkor hihetetlenül megszenvedtem az ott eltöltött 3,5 hetet, de elsősorban az elejét.. Amikor még gyakorlatilag alig telt el 24 óra a szülés után és már két lábon kell ellátnod a gyerekeid úgy, hogy egyébként azt se tudod melyik bolygón vagy. De megy a lelki terror, hogy legyen elég tejed (ezt úgy naponta legalább 5-ször, 5 féle képpen tolták az arcodba kendőzetlenül), holott még fizikailag is teljesen padlón vagy. Majd rám küldték az "ismerünk olyan anyukát, aki 3-as ikreket 9 hónapig ellátott kizárólag anyatejjel és jó lenne, ha összeszedné magát, mert nem lehetetlen" mondatot és ott meg is halt a "buli", végleg. Zokogtam, hogy mekkora szar anya vagyok, hogy nincs tejem, hogy nem tudom megemelni a gyereket, mert a vérnyomásingadozás miatt féltem, hogy ott esek össze néha, de ettől még küzdöttem és gyakorlatilag akartam, hogy legyen! De nem lett. És itt, ezen a szent helyen - amihez hasonlítani egy katonai kiképző központot sem lehetne - kaptam meg azokat az alapokat amik lehetővé teszik azt, hogy blogot is tudjak írni... Hiszen beállt egy olyan szigorú napirend az életünkbe, melyet már "csak" tudni kell tartani. A legfontosabb alap szabály: ha egy valaki kel enni, akkor keltek mindenkit, hogy véletlenül se csússzanak el egymástól. És bár sokan mondják, hogy a babáknak az igény szerinti etetés kell.... Igen, csak nem a mi esetünkben. Nálunk az igény szerintiség abban merül ki, hogy hagyom, hogy magától jelezze az első, hogy éhes. Utána már nincs mese, ennie kell mindenkinek. Persze szigorúan tartva a minimum 3 órás időintervallumokat is.

2) Család. Egy olyan család van mögöttem, akiknél álmodni sem lehetne jobbat! Egy család, akik nem engedik, hogy bekattanjak a nonstop gyerekbőgésbe, nem hagyják, hogy beforduljak a 4 fal között, mert mindenben támogatnak és segítenek. Támogatják, hogy újból fénykorát élhesse a szolifüggőségem, hogy elmehessek néha vásárolni (még ha csak babavizet is, de akkor is..), sőt, azt is, hogy néha lefeküdjek 1-2 órára aludni.Van egy férjem, aki imádja a fiait és számára nincs lehetetlen: egyedül is simán elvan velük, eteti-pelenkázza-altatja őket, ha éppen elzavar itthonról, akkor egy igazi "pótanya" tud lenni. Éjszakánként ugyanúgy felkel velem, hogy a fiúk a lehető legkevesebb sírással folytathassák az éjszakájukat:)  Továbbá vannak nagyszülők, akik szintén állandó készenlétben lesik óhajunk-sóhajunk és nem engedik, hogy napközben egyedül maradjak a fiúkkal, sütnek-főznek-vasalnak ránk, segítenek az etetésben és abban, hogy kizökkenjek néha a zombi üzemmódból.

A 3. pedig, hogy nem sajnálom feláldozni az alvási időm ilyenekre, hogy blogot írjak, emlék-fotó albumot szerkesszek, közösségi életet éljek... hisz aludhatnék most is, de nem teszem, mert szeretem amit csinálok. Szeretek ide írni, szeretem az egyéb elfoglaltságokat, szeretem egyengetni a hétköznapokat. Az alvás az egy felesleges kötelező elem lett az életemben, mely már egyáltalán nem nyújtja azt az élvezetet mint régen. Elég az a napi 3-4 óra egyhuzamban, meg néha-néha 0,5-1-2 óra napközben. Ha lenne valami cucc, amit beszedve túl lehetne élni alvás nélkül ezeket az éveket, akkor biztosan törzsfogyasztó lennék, mert nem akarok lemaradni semmiről. A gyerekeim egyetlen szuszogásáról sem, egyetlen kézkalimpálásáról sem, és semmiről sem, ami akkor történik amikor alszunk.

Szóval ezek kellenek együttesen ahhoz, hogy most is itt üljek és pötyögjem a klaviatúrát. Hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy -minden nehézség és szenvedés ellenére - a PIC-en kaptam egy olyan alapot az életünkhöz, amit a családom tett egésszé és mind ez annyira feltuningol, hogy egyáltalán nem esik nehezemre a gyereknevelés mellett másik 30 dolgot is csinálni:)

Ennyire részletesen talán még nem is válaszoltam senkinek erre a kérdésre. De most azért befejezem és ledőlök kicsit, mert nagyon hosszú napunk volt... de erről majd egy másik postban!:)) CSODASZUPISZÉP álmokat mindenkinek!:)