Ma nagy nap volt. Azért hívom nagy napnak, mert először indultunk el itthonról együtt, családként. Bár az uticél annyira nem volt izgi, hiszen "csak" a kórházig kellett eljutnunk. "Csak" egy szemvizsgálatra, ami nagyjából 2 perc/gyerek. Időpont volt foglalva.

Férjemmel logisztikai meetinget tartottunk reggeli közben: Hogyan is kellene öltözködni, ki mit csinál, nagyon király, hogy pont kajaidőben kell mennünk. Én pakolom össze a cuccokat, ő pedig csomagolja a fiúkat. Ebbe a 3 órás etetésben az a szívás, hogy bármit akarsz tervezni vagy csinálni, biztos, hogy egy etetés minimum bele fog esni!

Megbeszéltük, hogy először mi készülünk el, hogy a fiúkra ne nagyon melegedjen rá a nagyjából 3-4 cm-es kis bundájuk a hordozóban. Így is történt, kit érdekel már, hogy csizmában trappolok végig a lakáson, szakad rólunk a víz, elindult az óra, muszáj sietni, mert mire 3 gyereket átpelenkázol, átöltöztetsz és becsomagolsz az indulásra, azok kemény percek, nekünk pedig versenyt kell futnunk az idővel. Nekik ebéd idő közeleg, én már bepakoltam az előre bekevert kajájukat, ételmelegítőt, mindenféle kelléket csak ahhoz, hogy megtudjunk ebédelni, ezen kívül pedig mindenből 3-at amire bármikor szükség lehet: pelenka, krém, popsitörlő, iratok, plédek, mindenből gondosan minimum 3. Háh, próbálok mindent belenyomkodni egy váltáskába és szívem szerint már ugrálnék rajta, hogy össze tudjam csukni, de akkor se fogok nagyobb táskát elővenni, mert így is 3 gyerek és a táska... Mit neked aerobik óra? Szülj három gyereket és próbálj meg velük csak a kórházig eljutni.

És igen, ezaz, már mindenkit összecsomagoltunk, mi is felöltöztünk, irány a lift. Lift. Az a lift, ahova 3 babahordozóval pont még mi ketten beférünk és senki más! Ez se valami családbarát... (a babakocsiról már régen letettem, hogy beférjen..).

A fiúk hihetetlen aranyosak, egy hangos szavuk nincs. De jaj, mi lesz ha fél12-t üt az óra és jön a 12 órás etetés. Totál para. Mi van ha rákezdenek majd mind a hárman üvölteni?

11 órakor pontban begurulunk a kórház elé, az uram gyorsan kipakol minket a bejárat belső részére, ő pedig elmegy leparkolni. Ott állok a 3 babahordozó mellett amikor is az emberek csodánkra járnak, mindenki ujjal mutogat, van aki odajön gratulálni, van aki a hasam méretét kostatja és van aki szóvá is teszi!!! Odajön egy anyuka akinek nem szent semmi és a "Jééé, 3-as ikrek???" kezdő kérdést feltéve közli velem, hogy igazából ahhoz képest nem is nagy a hasam.... Hát innentől cseppet sem voltam kedves, de ő csak mondta és csak mondta és már azon gondolkodtam hogy fogom a 3 babahordozót arrébb vinni, de feladtam. Egyedül ez nem megy.

Végre elbúcsúott tőlem és fogadhattam a további legalább 30 jókívánságot, ismét büszkén úszkálhattam az elismerő tekintetekben na és a kedvenc mondataimban: "JESSZUS, HOGY BÍROD EZT??", "NEKEM EGY IS SOK VOLT, HÁT MÉG 3....", "UGYE VAN SEGÍTSÉGED, KIZÁRT, HOGY EZT ANÉLKÜL LEHET CSINÁLNI!!!", "KAPOD A KIKÉPZÉST, MI?" 'LOMBIK VAGY TERMÉSZETES??".... Az utóbbi a kedvencem. Ez a téma mindenkit érdekel. Úgyhogy most szeretnék itt is pontot tenni ennek a történetnek a végére: TERMÉSZETES ÚTON JÖTTEK A BABÁK!!!:) És most ezzel a lendülettel rátetováltatom a homlokomra is ezt a mondatot, mert ez jobban érdekel mindenkit, mint az, hogy egészségesek-e. Mondjuk ez nem is lehet kérdés, lehet azért...?!:))))

Visszakanyarodva a mai napunkra. Lóri hallásvizsgálata a kórházban töltött napok alatt nem jött össze, mert annyira pici a hallójárata, hogy nem tudták megcsinálni. Így ma, miután megérkeztünk néhány telefonálgatást követően a tesóktól és szerelmemtől könnyes búcsút véve elindultam Lórival a kórház teljesen másik részébe hallásvizsgálatra. És hát pont a terhes patológián vágtattam keresztül ahol már olyan volt, mintha hazamentem volna:)) Ismerős arcok, orvosok, ápolónők, akikkel együtt éltem. És most mindenki örült nekünk!:)

Leküzdve a látogatási tilalom miatti mindenféle lezárásokat eljutottunk a célig. Köben már rég ebédidő lett, de a kicsi fiam annyira jó fej, hogy esze ágában sem volt felkelni és csendesen, nyugodtan vártunk a sorunkra. Fél órát. Amíg a másik két fiam egy teljesen más helyen szemvizsgálatra vár. Nagy nehezen mi következtünk, de feleslegesen... Ugyanis a gép annyira érzékeny, hogy ha a gyerek nem alszik annyira mélyen, hogy 1) ne mozduljon meg, 2) ne motogjon 3) ne nyögdécseljen 4) ne kalimpáljon 5) ne álmodjon 6) és levegőt is csak úgy vegyen, hogy nem mozdul meg semmilyen testrésze: akkor a vizsgálat ESÉLYTELEN! Ezek után nem részletezem az eredményt, mehetünk vissza... És majd talán egyszer ha ez a 6 pont egyszerre tud teljesülni úgy legalább fél percen át, akkor talán egyszer lesz eredmény is. TALÁN.

Rohanok vissza, vagyis rohantam volna vissza, de muszáj egy teljesen másik irányban visszafele megközelítenem a célt, hiszen a katonák már annyira nincsenek jófejek, hogy vissza is engedjenek a kezemben 1 gyerekkel. Mázli, hogy az elmúlt 9 hónapban sikerült keresztbe-kasba kiismerni az egész objektumot, így velem aztán nem csesznek ki, lehet kerülővel is, de úgyis visszamegyek oda, ahova kell....

És gyakorlatilag miután visszamentünk a többiekhez a sikertelen vizsgálatot követően kiderült, hogy mehetünk is vissza nagyjából oda ahol voltunk, mert igazából a szemvizsgálat ott lesz... de előtte ácsi, mert 10 percenként cseppenteni kell legalább 3-szor, hogy kitáguljon a pupillájuk. Mindenkinek.

Majd miután feltaláltunk a szemészetre, ahol a 12 órás időpontból lett 14 óra és már kicsit ingerülten, de mégis büszkén fogadtuk az egész osztály gratulációját ahol ismét a csodánkra jártak ott dolgozók és betegek is. Volt egy néni aki megint betalált a kedvenc kérdésemmel (természetes / lombik), de mindezt annyira kedvesen és már kicsit szégyenlősen tette, hogy szinte elnézést kért a kérdésért, hiszen ez magánügy. Jót mosolyogtam magamban, hogy MAGÁNÜGY?? Nekem már olyanom nincs:D Nincs szemérmesség, nincs szégyenlősség, nincs magánügy ha az ember 3-as ikreket vár. Emlékszem az elején, hogy milyen kis szégyenlősen mentem orvosról orvosra, de mire eljutottunk a szülésig, majd az azt követő tortúráig, egyszerűen ezek az érzések kihaltak, nem számított már, hogy férfi vagy nő aki éppen lát olyan állapotban amilyenben, csak haladjunk és segítsen és legyünk túl a vizsgálatokon:)

Szóval így történt, hogy a 2 perces/fő vizsgálatból 4 órás kórházi tartózkodás lett, ami felért nálam néhány aerobik órával. Úgy elfáradtunk mindannyian, hogy ahogy hazajöttünk kidőltünk. A fiúk az ágyukban, mi pedig a nappaliban pont abban a pózban amiben letettük a fenekünket.

Jah és mégvalami: Azért mert 2 fiam egyszínű (kék), 1 pedig másik színű (zöld) babahordozóban van, az közel sem jelenti azt, hogy ő kislány lenne. De a mai nappal felvettem ezt a kérdést is a tiltó listámra, hogy "JAJ DE JÓ, 2 FIÚ, 1 LÁNY, UGYE?". Ezek vakok???  Lelányozzák a fiam?? Ha nem biztos benne, akkor inkább kérdezze meg máshogy a nemek arányát.... Bár tény: a szemészeten történt mindez......:)))