"Gyereket nevelni olyan, mint egy séta a parkban. Mármint a Jurassic Parkban." - és milyen igaz! Még csak 6 napja tapossuk együtt a napjainkat, de többször főttünk le eddig, mint nyáron a 45 fokokban:)

Viszont ez a 6 nap is nagyon tanulságos volt és hihetetlen jó, hogy ketten vagyunk itthon veletek és együtt agyalunk, hogy "MOST ÉPPEN MIÉRT SÍR??". Egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy ti még csak azért sírtok, mert éhesek vagytok és nem számít, hogy a napi 8-szori etetés helyett nektek kell repetába beiktatnunk plusz 1-et, az is mindegy, hogy néha megcsúszik a kezünk és kicsit több ml kajcsi jut a cumisüvegbe, apátok már a közös pacalozást tervezi. Én pedig egy egyedi igényeket kielégítő hűtőgyártó céget keresek, aki képes lesz az új lakásunkba akkora fagyasztós hűtőt gyártani, hogy legalább 3 levágott disznó beférjen ilyen étvágy mellett:))))

Azért vannak vicces sztorik. Lóri a bandából az, aki a legkisebb, aki a hasamban is alul volt és gyepálták a tesók és ő az, aki miatt a kórházban még néhány napot töltenünk kellett, mert nagyon nehezen erősödött meg annyira, hogy szonda nélkül, egyszerűen csak cumisüvegből tudjon enni. Ő volt mindig is az, akivel 30-40 percek is eltetek mire azt az utolsó 10 ml-t belecumiztattam. Éppen ezért meg sem fordult a fejünkben, hogy ha ő sírni fog, akkor az azért lesz mert éhes. Sírt. Nagyon sírt. Evés után sírt. Nagyon keservesen. Felvegyem? NEEE, elkényesztetjük. De felveszem. De ne! De sír!!! Nem hagyhatom, hogy sírjon. De nem kényeztethetem el!!! Mi a baja? Biztos a hasa fáj. Nem, az nem, csak felkéne venni. Csend lett kicsit. Hurrá, addig gyorsan lefürdök. Éppen csak elkezdett felmelegedni a fürdőszoba, amikor a szerelmem rohan be, hogy tuti lázas Lóri, mert forró a teste!!! Jézusom, biztos azért van ez, mert nem fertőtlenítettem ki az új cumiját! Ahh, mérjünk gyorsan lázat, nagyon sír!! Hogy a túróba működik ez a lázmérő???? A fülébe kell tenni, tuti oda. De nem világít a led. És mi ez a sok baromság amit kiír? Olvassuk el a használati útmutatót gyorsan. Bakker, ez angol!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Inkább mérjük meg a fenekében hagyományosan. Persze, hogy nem lázas. Semmi baja, csak sír. TALÁN ÉHES? Próbáljuk meg... És igen, úgy benyalt még egy adag kaját, hogy csak néztünk ki a fejünkből. A mai napra simán lekörözte a tesókat és gyorsabban megeszi az egyébként pont ugyan akkora adagját, mint a "nagyok":)

Bence. Most lennétek 37 hetesek a pocakomban, ehelyett élethetednek 4. hetében az ágyban kúszol-mászol. És mi csodálkozunk azon ha besípol a légzésfigyelő?!:)) A nagybácsid szerint katona vagy tűzoltó leszel ilyen fizikummal!:)) De a testvéreid sem panaszkodhatnak, a képen látszik, hogy már ők is megindultak a jobb sarok fele. Pont úgy, mint Te. Annak ellenére, hogy a kiinduló pozíció mindenkinek a helyén, alvó helyzetben volt:O :D

Kimenőt kaptam. Bizony. A kimenő tárgyát én dönthettem el és szívem szerint bevállaltam volna egy fodrász-kozmetikus-szolárium wellnes órát, de inkább úgy voltam vele, hogy emberek közé akarok menni. Kocsival, a gondolataimmal és a pénztárcámmal. Bele a világba, a kedvenc városomba, dugóba szeretnék ülni és csodálni az időjárást. Érezni, hogy kabát van rajtam, látni, hogy mennyire pörög a világban az élet. És büszkén vásárolni a babaholmik között és hobbi műkörmösként megvenni a legjobb körömvágó ollót a fiaimnak, mert már óriási a körmük:) És így is lett. Elindultam. "De ugye szerelmem, biztos meg tudod majd etetni őket??? Biztos ne maradjak?? Nagyon szívesen megvárom a következő etetést és csak utána megyek el... csak ide leszaladok, nem megyek messzire. De a telefon legyen a közeledben.. Nem, nem foglak 5 percenként hívni, csak majd azért vedd fel ha mégis..." - és így történt, hogy Pest másik végébe vettem az irányt és próbáltam a telefont minél távolabb tenni magamtól, de mégis olyan közel, hogy egy pillantásra lássam mikor fog csörögni, hogy menjek haza. De már eltelt fél óra és még mindig semmi. Nem is hiányzok nekik?? Na majd az etetésnél... Lehet csak nem kellene annyira messzire mennem.. hopp, itt az etetés idő, most inkább viszem a kezemben a telefont, hátha megcsörren. Már eltelt fél óra megint és nem hív. Lehet akkora a káosz, hogy nem tud felhívni se?! Tuti ott üvöltenek és éhesek én meg szégyeljem össze-vissza magam, hogy éppen a DM közepén vásárolok ahelyett, hogy a gyerekeket etetném és hogy hagyhattam magára a fiúkat?? Áh, el is ment a kedvem, de már jó messze vagyok és muszáj kaját venni, tehát egy gyors bevásárlás és rohanok haza.

Hazaértem. A szerelmem feltett lábakkal, röhögve telefonál, a bébiörbe nem hallatszik sírás, kérdezem minden oké?? Néz rám, hogy miért ne lenne az??? Hisz ő egyedül 35 perc alatt átpelenkázott mindenkit és meg is etette őket és most alszanak. Hát ez szép! Rekordot döntött, ekkora időt én se tudtam nyomni a kórházban egyedül... :D Szóval anyai szerep ide vagy oda, úgy látszik nekem van a legjobb férjem, akit pont erre a 3 gyerekes apai szerepre termettek!:))

Persze a zombi üzemmód őt is utól érte. Éppen ő volt a soros a kaja elkészítésében ami speckó baba vizet igényel normál esetben. Etetjük a gyerekeket, már van aki alszik, majd valamiért kiszaladtam a konyhába és furcsáltam, hogy hogy lehet ennyi víz a baba vízből még ezután az etetés után?! Kérdezem Tőle, hogy most akkor milyen vízből is készült amit esznek? Hát... nem pont abból amiből kellett volna... Kómásan eszébe sem jutott, hogy ne csapvízből készítsen kaját...:D:D:D De túléltük, senkinek nem lett baja. Csak a lelkünknek, hogy klóros vízet adtunk nekik... :D:D:D

Összességében egyébként annyira jó gyerekeink vannak, hogy tényleg egy szavunk sem lehet. Ha kaja van, akkor boldogság van. Ha ők alszanak, akkor mi is boldogok vagyunk. Ha tudunk egyhuzamban 2 órát aludni, akkor pedig egyenesen kizökkenünk a zombiságból:))

Ja! És alig várom a második kimenőmet....akkor is, ha lemerül a telefonom. Mert jó kezekben vagyunk. Nagyon jóban! Éljen a nagycsaládos élet:))))