Napsütéses gyönyörű napra ébredtünk, kicsit csíp a dér, hűs a levegő, de a napocska annyi energiát ad, hogy feltölt. Célom volt, hogy a mai nap nagybevásárlást tartva utoljára beszerzek mindent, amire még szükségem lesz, de én már többet nem szeretnék bolt közelébe se menni csak ha nagyon muszáj.

Éppen ezért indulás előtt barátnőmmel csevegve kifaggattam igazából mire lesz szükségem a kórházban és mi az a sok felesleges baromság amit megveszel és sose használsz, mert a marketinges csodacsini lányok örömmel beszélnek lyukat a tapasztalatlan kismamák hasába, ellenben minden másra szükséged lenne.

Szóval felvilágosított róla mi fog várni rám a szülést követő 2 hétben, melyik testrészemből mi és milyen mennyiségben fog távozni és egyébként pedig a legjobb barátom a Bridget Jones-ból ismert HASLESZORÍTÓ NAGYMAMA BUGYI lesz (persze nem olyan cuki párducmintásban mint az övé, bár a mintát hagyjuk is, hisz időm és erőm nem lesz felfogni azt, hogy amúgy mi van rajtam és éppen melyik orvos melyik testrészemben tart biológiai feltárást).

Persze se ezek a dolgok, se az ismét besűrűsödött hányások (hol kaját, hol mást..), se az erőlködések miatt az orromból ömlő vér és se az arcomon szétpattant erek nem szegték kedvem, mert elhatároztam, hogy ma össze kell állnia a kórházi csomagnak és punktum! Ennek érdekében képes vagyok ellátogatni arra a helyre, ahol minden "KICI ÉS OCSÓ" (az eladóktól a termékekig) és többnyire cseppet sem magyar egyik se.

Szóval süt a nap, a kocsiban üvölt a Coco Jumbo, a gyerekeim teste is ritmusra jár a hasamban, a képzeletem már teljesen más dimenziókban, majd egyszer csak a "KICI OCSÓ" helyen találom magam. Azok között az emberek között akikkel soha életemben nem szimpatizáltam és valahogy úgy érzem ez a méreteim miatt van. Ők nem szeretnek engem mert számukra én olyan lehetek mint Godzilla vagy egy elefánt a porcelánboltjukban, én pedig nem szeretem azt, akire ha rámosolygok nem mosolyog vissza. De maradhatunk csak szimplán a köszönésnél is. Ha én köszönök, akkor köszönjön ő is.

Szóval KICI OCSÓ helyen az eladók ANNYIRA cukik és kedvesek voltak ma velem... Érdeklődtek, beszélgettek, sőt volt aki felajánlotta ICIPICI KICI székét, hogy üljek rá ha nagyon elfáradtam már, de persze udvariasan visszautasítottam, mert nem akartam összetörni semmit:D A hasam mérete miatt mindenki kivétel nélkül azt hitte, hogy már nagyon a végén járunk, és amikor megkérdezték, hogy mikorra vagyok kiírva és mondtam, hogy március 2, akkor jött a képzavar. KICI LÁNYKA nézi a hasam, nézi a fejem, vizsgálja a testem, mosolyog, vissza téved a zavaros tekintete a hasamra és látszik, hogy nem érti mi van. Persze kivártam a hatásszünetet és utána segítettem neki megfejteni, hogy hogy is van ez és miért akkora már most a hasam mint másnak 40 hetesen:D

Úgyhogy a nagy bevásárlást követően megmutattam életem értelmének mennyire sexy nagymama bugyikra és szoptatós melltartókra tettem szert, majd megállapítottam, hogy gyakorlatilag még mindig elég messze vagyok a kórházi bőröndöm bezárásától, hisz abba alig sikerült venni valamit ezen a néhány felettébb izgalmas "ruhadarabon" kívül.

Terhesen a gyógyszertárban is aggódnak érted, a KICI LÁNYKÁK is átváltanak cukiba és hirtelen az egész világ imád és már nem számít a méret, a nemzetiség, az elvek. És hihetetlen, de több férfi bókot lehet bezsebelni, mint bármikor máskor, amikor töredék ekkora méretű hassal és 6 kg vakolattal a fejeden kaptad egész életedben.

Jó-Jó fiúk, abba is hagyom a gépelést, mert a 6 fele álló és mozgó hasam jelzi, hogy fejezzem már be:D