Így 26 hetesen már csak 1 hónapunk van, hogy szabadlábon éljünk... Ma közölte a doktorbácsi az elkövetkezendő 1 hónap szabályait, cserébe még itthon tölthetem az ünnepeket:

1) Kerüljem a szénhidrátot. Ha-Ha! Maximum a nutellás üveget tudom kerülgetni addig-addig amíg eldöntöm jobb kézzel fogjam meg vagy ballal....:D

2) Nincs karácsonyi zabálás. (Ezt kommentálni se méltatom:D )

3) Pihenés, nyugalom és felkészülés a kórházi életre.

4) December 27-én találkozunk és megbeszéljük pontosan melyik nap vonulunk be a kórházba.

Ez kicsit elszomorít. Semmi gond nincs se veletek Aprajafalva, se velem. Sőt, kifejezetten meg van velünk elégedve. Jó a vérképem, az eredmények na és a hozzállás.:D Mindig röhögünk ha találkozunk mert szeretné kiszedni belőlem, hogy mik a panaszok meg ilyesmi, de én meg mindig lerázom a témát:D A kedvenc közös témánk a súly, de ma színt vallottam. Kérdés: "csak ennyi plussz???? hát ez eddig elég jó, de ne bízza el magát...". Válasz tőlem: "MIT CSAK??????":D:D:D

Szóval próbáltam tudatosítani benne, hogy nem kell nekünk még január első hetében befeküdnünk, nincs most se és akkor se lesz semmi baj és inkább bejárok minden nap a vizsgálatokra csak hadd ne kelljen ott lennem még 2 hónapot. De nem engedett. Próbáltam még kedveskedni, de csak kiröhögött és NEM választ kaptam:( :D

Kicsit káosz van most, mert Aprajafalva ágya még átalakítás alatt, nincs pelenkázónk és egy csomó minden hiányzik még, a ruhák zsákokban és semmi nincs kimosva, na és ami engem illet... Hát én azt se tudom hogy lehet egy közel 2 hónapos kórházi életre felkészülni?? Én nem akarok olyan pizsamában csoszogó kismama lenni akit teljesen beamortizált a kórházi lét. És amúgy is látott már valaki életében olyan pizsamát amiben nem úgy nézel ki, mint egy ZSÁK? Bocs, NAGYHASÚ ZSÁK?! És a 2 hónap az milyen hosszú idő már, mit fogok én ott csinálni??

Van 1 hónapom még mindent elintézni, de azt se tudom hol kezdjem...